Menü Bezárás

Mikortól, és mit hall a magzat?

Többen úgy vélik, hogy már a magzati korban hallott hangok és zene is hatással van a születendő gyermek fejlődésére, míg mások szkeptikusabbak ebben a kérdésben. Noha egyelőre csak feltételezni tudunk sok mindent arról, mit is hallanak a magzatok, mégsem érdemes csak legyinteni és ezzel elintézettnek vélni a témát, hiszen rendkívül érdekes és csodálatos témáról van szó.

Hallja-e a magzat az anyuka hangját? Hatással van-e rá a klasszikus zene, netán zavarják-e egyes hangok? Hasonló kérdések sokakban merülhettek már fel, és noha egészen bizonyosak nem minden esetben lehetünk a válaszokban, ez koránt sem jelenti, hogy ne lenne érdemes foglalkozni a témával!

Mindenek előtt érdemes tudni, hogy a magzatok hallórendszere a terhesség tizennyolcadik hetétől kezdődően kezd kifejlődni, majd a születést követő első időszakban, nagyjából a baba öt-hat hónapos koráig fejlődik és tökéletesedik tovább.

Az embriók fülei, dacára a csöppnyi méretnek, már a terhesség második hónapjában kezdetleges formában – a fej két oldalán elhelyezkedő apró redőkként – felismerhetővé kezdenek válni.

Ezután a tizennyolcadik héten a – most már – magzatok fülei valóban kezdenek elkülönülni a fej többi részétől, és akár az is elképzelhető, hogy ilyenkor már valamilyen szintű hallás is megjelenik náluk. Ugyanebben az időszakban kezdenek elkülönülni az agyban a később a szaglásért, látásért, ízlelésért, a tapintásért és a hallásért felelős területek.

A MedicalNewsToday cikke szerint a huszonkettedik-huszonnegyedik hétre már eljuthat odáig a magzat, hogy a méhen kívülről beszűrődő alacsony frekvenciájú hangokat is meghallja, s innentől kezdve aztán egyre több hang érzékelhet. A portál szerint a hallás kialakulásának szempontjából – kutatások szerint – a terhesség huszonötödik hete, valamint a születést követő ötödik-hatodik hónap közötti időintervallum a legfontosabb.

Egy hat hónapos kisbaba már képessé válik arra is, hogy a szemével a hang forrásának irányába nézzen, vagy az egész fejét arra fordítsa, amerről a hangot észlelte.

Újabb érdekes kérdés lehet, hogy vajon képesek-e a hallott hangokat feldolgozni, megkülönböztetni a magzatok, vagy sem.

Amennyire tudni lehet, eleinte a magzat nem képes rá, hogy megkülönböztessen különböző hangokat, de ezután, a terhesség 22-24. hetében már kezdi felfogni a zajok egy részét. Hangok alatt ekkor még az alacsony frekvenciájú hangokat kell érteni, amilyen például a kutyaugatás vagy a fűnyíró zaja.

A hallórendszer folyamatos fejlődése idővel lehetővé teszi, hogy a magzat egyre többféle hanggal ismerkedhessen meg, és a terhesség vége felé már képes lehet ezek egy részét felismerni, megkülönböztetni is.

Itt pedig elérkeztünk egy másik fontos kérdéshez: milyen hatással vannak az egyes hangok, zajok a fejlődő magzatra? Mindenek előtt érdemes tudni, hogy kutatások szerint az, ha folyamatosan nagyon hangos zajhatásoknak van kitéve a magzat, növelheti annak a kockázatát, hogy születése után valamilyen szintű halláskárosodása legyen. Ez persze nem jelenti azt, hogy félteni kellene a magzatot mindenféle hangos zajtól – a kutatás során kifejezetten az állandó hanghatásokat nézték, s nem azt, ha alkalmanként éri némi zaj a picit.

Az állandó hangos zajhatások alatt leginkább olyasmit kell érteni, mint például az anya munkájával összefüggésben rendszeresen hallható szirénahang, az állandó, hangos zene, a nagyon nagy tömeg moraja, a fegyverek dörrenései, illetve a gépek és közlekedési eszközök (repülők, kamionok) működéséből származó hang. Noha a hangos zajok esetleges káros hatásai egyelőre nem igazán ismertek, érdemes lehet kerülni a 115 decibelnél hangosabb zajhatásokat. (Természetesen erre nem mindig van lehetőség, hiszen olyan hétköznapi hangok, mint például a gyereksírás is elérhetik az akár 130 decibelt is, de a kutyaugatás is bárhol ingadozhat 60 és 110+ decibel között, valamint a láncfűrész is lehet hangosabb 115 decibelnél.)

Vannak persze olyan hangok is, amelyek segíthetik a magzat egészséges fejlődését – ilyen például a beszéd vagy a zene. (Vagyis, ha legközelebb valaki azért szól meg,vagy néz rád kétkedve, mert szokásod, vagy szokásod volt beszélni a „pocaklakóhoz”, netán még kellemes zenét is lejátszol a kedvéért, te csak érezd továbbra is jól magad: ez nemcsak teljesen normális dolog, de egyben olyan gondoskodás is, amely akár segítheti is a csöppség fejlődését. )

A terhesség huszonharmadik hetétől kezdődően a hangok rendkívül fontosakká kezdenek válni a születendő gyermek hallásának megfelelő fejlődéséhez. Ahhoz, hogy a fejlődő magzat hallórendszerének különböző részei mind maradéktalanul kifejlődjenek, különböző kis zajokra van szükség, így a kutatók azt javasolják, hogy mind beszédhangnak, mind pedig zenének tegyék ki a magzatokat.

Néhányan egészen odáig mennek, hogy feltételezik, a fejlődő magzat agyfejlődésére, s így az IQ-szintje mértékére is jó hatással van a zene – igaz, tudományos bizonyíték erre egyelőre nem igazán van. Persze, a tudományos bizonyítékok hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem is létezik ilyen összefüggés!

Annál is inkább, mert egy 2019 májusában a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) nevű lapban publikált tanulmány eredményei szerint a nagyon koraszülött babák esetében (akik a terhesség 32. hete előtt jönnek világra) a zenehallgatás segít az agy megfelelő felépülésében, különös tekintettel számos szenzoros és kognitív (vagyis az érzékelést és a gondolkozást érintő) funkciók esetében. Ehhez a kísérlethez egyébként a ScienceDaily.com portálon ismertetett közlemény szerint direkt olyan zeneműveket alkotott Andreas Vollenweider zeneszerző, amelyek teljes egészében a koraszülött babák igényeihez illeszkednek, így például csak olyan hangszereket szólaltattak meg, amelyek az egyébként stresszes környezetbe nyugalmat hozhatnak a piciknek.

A fentiek mellett érdekes kérdés lehet az is, hogy vajon mit hall a magzat az anyja méhében. Természetesen – amint fejlődésnek indul a hallórendszere – eljutnak hozzá az anya testében keletkező zajok, így a szívverés, a véráramlás és az emésztőrendszer hangjai is.

A huszonharmadik héttől pedig a kívülről érkező zajok egy részét is érzékeli, így például a beszédet és a zenét is. Ahogyan aztán fejlődik, minden hang egyre hangosabb és jobban megkülönböztethető lesz a számára. A kívülről érkező hanghatásokat természetesen meglehetősen tompítva érzékelik csak az őket körülvevő szövetek és folyadék miatt.

A borítókép forrása: pixabay.com / egor105