Menü Bezárás

Miért fejleszti jobban a gyereket egy erdei séta, mint a legtöbb „fejlesztő” játék?

Túrázás gyerekkel

A természet fejlesztő hatásai a gyerekekre

A fejlesztő játékok mögött nem ritkán ott állnak a profitra éhes gyártóik, akik azzal próbálnak a szülőkre hatni, hogy az adott terméktől csemetéjük okosabb, talpraesettebb, vagy éppen valamilyen készségben kiemelkedőbb lehet. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyszerű, könnyen hozzáférhető tevékenységek, például egy erdei séta ne fejtene ki hasonlóan jó, vagy akár még jobb hatást is – csak éppen ezt nem sokaknak áll érdekében „reklámozni” a szülőknek.

Persze, nem a fejlesztő játékok ellen szeretnék hangolni bárkit is, hiszen ezek is sokat segíthetnek, azonban be kell látnunk, hogy sok esetben egy családi kirándulás alkalmával olyan komplex fejlődést segíthetünk elő, amihez egy egész játszószoba is kevés volna… De lássuk csak, mik azok az észrevétlenül megbúvó dolgok, amelyek olyan nagyszerűvé teszik a (közös) erdei sétákat!

Fejleszti a koncentrációt

Aki járt már erdőben, tudja, hogy noha a városokhoz képest csend uralkodik itt, azért nem nehéz felfigyelni néhány izgalmas hangra, zörejre, illatra vagy látványra. Csakhogy amikor már kifejezetten ezek forrását igyekszünk meghatározni, gyakran előfordulhat, hogy a sokféle más kis nesz, az egyre-másra változó illatok, esetleg a folyton mozgásban lévő falevelek ingergazdag világában nincs is olyan könnyű dolgunk!

A gyerekeknek ilyenkor gyakran csak egyik-másik érzékszervükre kell hagyatkozniuk, s úgy kell fellelniük mondjuk egy szépen éneklő madárkát, vagy egy finom virágillat forrását az erdőben, hogy kizárólag arra az egy kis „jelre” koncentrálnak, amely elvezeti őket a megoldáshoz. Vagyis, például kizárólag a madárhang irányára kell figyelniük, minden más „zavaró” tényezőt kizárva, hogy fellelhessék a tollas kis virtuózt az egyik lombos ágon…

A figyelmet és koncentrációt is edzi egy erdei séta, méghozzá észrevétlenül, és anélkül, hogy az megterhelővé válna (Forrás: pixabay.com / Jon Pauling)

A matematikai ismeretszerzést és a logikai fejlődést is támogatja

Óvodáskorú gyermekeknél a természetjárás rendkívül sokféle módon képes segíteni a matematikai ismeretszerzést és a logikai fejlődést. Szinte még ki sem tettük a lábunkat a lakásból, és a csöppség olyan összefüggésekre figyel fel akár a noszogatásunk nélkül is, amely problémamegoldó képességét, érvelési képességét és logikus gondolkozását is igénybe veszi, és tovább edzi.

Amikor a gyermek felfigyel az egyes élőlények és élőlénycsoportok közötti hasonlóságokra és különbözőségekre, noha valószínűleg nem is sejti, a fejében „halmazokat” különít el, majd mérlegeli, hogy mi a közös és mi a különböző az adott élőlényekben, így végső soron egyszerű következtetéseket von le, viszonyokat állít fel a halmazok között, és rátapint azok metszetére is.

Az igazán természetbúvár gyerekek ráadásul olyan leheletnyi különbségeket is felfedezhetnek egyes fajok között, ami a felnőttek számára sem feltétlenül egyszerű. Noha a rokon, vagy hasonló küllemű fajokat (legyen szó akár növényekről vagy állatokról) meglehetősen nehéz lehet megkülönböztetni, az erdőt gyakran járó gyerekek számára nem okoz gondot megkülönböztetni például egy széncinegét egy kékcinegétől, esetleg egy hollót egy varjútól vagy fekete rigótól. Ezzel a különbségkeresős játékokhoz hasonlóan nemcsak a rendszerező képességük javul, de már az összehasonlításban is tapasztalatot szereznek.

S ha már az összehasonlításnál tartunk: a természetben felbukkanó ellentéteket, „ellentét-párokat” is ügyesen felfedezhetik maguknak a gyerekek, valamint kiszűrhetik mintegy kakukktojásként a saját maguk alkotta szabályrendszer alapján az oda nem illő elemeket. (Például egy csoportnyi varjú közt a csóka, a tölgyfa alatt a bükkmakk lehet a kakukktojás, de akár az erdőbe tévedt macska is betöltheti ezt a szerepet, hiszen ő nem erdőlakó, míg a többi állat igen.) Mindezek gyakran spontán, nézelődés és séta közben fogalmazódhatnak meg a gyerekekben, de nyugodtan beszélgethetünk is a látottakról, ráirányítva a figyelmüket a természetes környezetben tapasztalható hasonlóságokra, különbözőségekre és rendszerekre.

Az ok-okozati függés meghatározása is igen jó fejlesztő „feladat” ovis gyerekeknél, akik például az erdőben talált nyomokat elnézve következtethetik ki, hogy mi miért került oda. Például, azért vezetnek éppen egy adott helyszínre a vaddisznó nyomai, mert később ott, ahol a föld fel van túrva, nyilván sárfürdőt vett, vagy azért láthatóak megrágott termések a fák tövében, mert egy mókus korábban ott lakmározott.

A számlálásra és az egyszerű matematikai műveletek gyakorlására is számtalan remek példa adódik erdőjárás közben, hiszen sok más mellett a gyerekek terméseket, faleveleket és állatokat számolhatnak, valamint megkérdezhetjük tőlük, mennyi termés marad, ha elveszünk egyet, vagy adunk még egy újabbat, és így tovább. Ha lepihenünk egy kicsit valamelyik patakparton vagy tisztáson, akkor sorba is rendezhetik méretük, színük, formájuk szerint a terméseket, leveleket és kavicsokat. Sőt, akár egyszerű méréseket és összeméréseket is lehet gyakorolni, mondjuk a távolság lépéssel történő mérésében, vagy a gallyak, termések összemérésének révén.

A gyerekek a geometria alapvető fogalmait is elsajátíthatják a természetben járva, megfigyelhetnek és célzottan kereshetnek például körhöz vagy háromszöghöz hasonló leveleket, vagy a turistajelzések (különböző színű háromszögek, körök, négyzetek, stb.) követésében kérhetjük ki a véleményüket.

A gyermek szókincse is bővülhet

Csodálatos magyar állat- és növényneveink vannak, amelyek nemcsak nyelvi szépséget tükröznek, de akár a népi hiedelemvilághoz és folklórhoz is mélyebben kötődhetünk, amikor ezek egyikét-másikát halljuk. Nem kell persze a gyerekeket túlterhelni az összes állat és növény nevével, de amikor érdeklődnek, akkor bizony jó, ha tudunk nekik válaszolni, mit is látnak éppen.

Jó hatással van az általános erőnlétre, testtudatra, téri tájékozódása, fejleszti a szenzomotoros képességeket

A különböző jellegű dolgok tapintása a taktilis érzékelést is fejlesztheti (Forrás: pixabay.com / Myriams-Fotos)

Miután a túrázás nemcsak kikapcsolódás, de egyfajta rekreációs sport is, így aligha meglepő, hogy a gyermekek testi erőnlétére is kiváló hatással van – izomzatuk, tüdejük, szív- és érrendszerük egyaránt sokat fejlődik kiváltképpen a rendszeres séták alkalmával.

Mindezen túl azonban az erdőben, akár kavicsos talajon, a patak felett átvezető rögtönzött farönk-hídon, lejtőn és emelkedőn, sárban és falevelek közt haladva a kicsik szenzomotoros képessége is sokat fejlődhet.

A különböző tereptárgyak közt sétálva, azok hozzájuk viszonyított helyzetének folyamatos felmérése révén téri tájékozódásuk is még kifinomultabbá válhat, továbbá a gravitáció érzékelése, a saját lábnyomaik megfigyelése, illetve például a különböző terepeken és terepi akadályokon való egyensúlyozás alkalmával a testtudatuk fejlődése is megvalósulhat.

A különböző textúrájú, hőmérsékletű, súlyú és tapintású termések, levelek, kavicsok és egyebek érintése és szorongatása során taktilis érzékelésük ugyancsak sokat edződhet.

Érzelmi kötődést erősít

Nemcsak az együtt kiránduló családtagok, barátok, gyerekek, rokonok és esetleg házi kedvencek között alakulhat ki szorosabb érzelmi kötődés, de egyúttal a gyermek hasonlóképpen magához a természethez is egyre inkább kötődhet. Ez nemcsak élethosszig tartó pozitív élményekhez segítheti őt hozzá, de egyúttal a természet tiszteletére is ösztönzi, amire pedig napjainkban vitathatatlanul mind nagyobb szükség volna…

Jó hatással van a gyerekek fizikai és mentális egészségére

Ritkábban fordulnak elő viselkedésproblémák a természettel közelebbi kapcsolatban lévő gyermekek körében egyes kutatások szerint (Forrás: pixabay.com / StockSnap)

Számos tanulmány támasztja alá, hogy a természet közelsége – legyen szó akár csak egy kertvárosi környezetről, vagy egy-egy fákkal beültetett, tágas, természetes parkról – nemcsak a gyermekek fizikai egészségére van kifejezetten jó hatással, de mentális egészségüket is nagymértékben támogatja.

Legutóbb a Washington State University idén szeptemberben közölt tanulmányában részletezték, hogy mintegy háromszáz korábbi, kapcsolódó tanulmány elemzése alapján bizonyítottnak látszik, hogy erős az összefüggés a gyermekek jobb mentális egészsége és több fizikai aktivitása, valamint az otthonaik és iskoláik közelében a zöldterületek rendelkezésre állása között.

Korábban a Hongkongi Egyetem egy 2019-es tanulmányában arról számolt be, hogy megfigyeléseik szerint a természettel szorosabb kapcsolatban álló gyermekeknél ritkábban jelennek meg viselkedészavarok vagy akár hiperaktivitás, és a mindennapokban általuk megélt stressz szintje is alacsonyabb volt, mint a természettel kevésbé szoros kapcsolatban lévő társaiknál.

Nagyon hasonló összefüggésre lettek figyelmesek a University College London kutatói is, akik szerint az erdők közelében élő gyermekek és fiatal felnőttek esetében ritkábbak voltak az érzelmi- és viselkedésproblémák, míg a kognitív fejlődésük jobbnak bizonyult, mint az erdőktől távolabb élő kortársaik esetében az jellemző volt.

Kitartásra, a célokért való megküzdésre nevel

Tegyük fel, hogy kirándulásunk elején elhatározzuk, hogy eljutunk egy izgalmas kilátóig vagy játszótérig. Nos, az elején a legtöbb gyermek még lelkesen fog sietni a kitűzött cél felé, idővel azonban a lelkesedésük alább hagyhat. Azáltal azonban, ha mégis folytatják az utat, egyre kitartóbbá válhatnak, s megtanulhatják, hogy mit is jelent megküzdeni a céljaikért – majd természetesen annál nagyobb örömmel fogadhatják, amikor sikerrel járnak.

Fontos persze, hogy az ő képességeikhez igazítsuk a kitűzött célokat, és ne legyen túl fárasztó számukra a túra. (Ez természetesen már csak azért sem volna ideális, mert így könnyedén kudarccal kellene szembesülniük a sikerélmény helyett, vagy egyszerűen csak aránytalanul nagy megterhelésnek tennénk ki őket, ami már egyáltalán nem támogatandó dolog…)

Hatalmas löket a képzelőerőnek és fantáziának

Nem véletlen, hogy olyan sok művészt inspiráltak az erdők, ahogyan az sem, hogy a folklór és a népi hiedelmek egyik legnagyszerűbb táptalaját az erdőségek jelentették a maguk misztikumával és rejtélyes atmoszférájával… Nemcsak a felnőttek képzeletét és fantáziáját dolgoztatja azonban meg az erdő, hanem a gyerekek is kíváncsian figyelik a szokatlan hangokat, illatokat, nyomokat, s amikor nem találnak rögvest választ azok származására, bizony képzeletük önkéntelenül is szárnyalni kezdhet a tudásukban lévő hézagok „befedésére”.

Meglepő lehet, de empátiára is nevel

Lehetőleg ne fojtsuk el a kisgyermekek állatok iránt érzett empátiáját sem…! (Forrás: pixabay.com / mcconnmama)

Az empátia nemcsak egy „szebb világ” eléréséhez volna fontos, de természetesen az emberi kapcsolatok sem működhetnek nélküle. Noha gyakran feledésbe merül az empátia fontossága, jó, ha tudjuk, a kiegyensúlyozott és boldog élethez nagyon nagy a szükség rá – a természet pedig a Mountain Journal cikke szerint még abban is segíthet, hogy a gyermekeket empátiára nevelje. A cikkben idézett egyik szerző szerint a gyerekek nemcsak egymással, de például az állatokkal is együttéreznek, s a cél nem az kellene, hogy legyen a négy-ötéveseknél, hogy mintegy „elszakítsuk” őket az állatoktól, hanem hogy támogassuk az irántuk érzett empátiájukat is.

Teret enged a kreativitásnak

A természetben a játék és interakció lehetőségei voltaképpen végtelenek. A gyerekek egy hatalmas, izgalmas térrel találják szembe magukat, és ők találhatják ki, hogy mihez is kezdenek a benne rejlő lehetőségekkel. Rajzolhatnak például a sárba, építhetnek földből várat, gallyakból bunkert, kavicsból egyensúlytornyot, de akár falevelet is gyűjthetnek, vagy bújócskázhatnak, fogócskázhatnak, nyomokat figyelhetnek meg, vagy bogarakat, madarakat leshetnek az erdőben. Jó, ha engedjük nekik, hogy kedvük szerint lépjenek interakcióba a környezetükben lévő tárgyakkal és térrel (persze, amíg nem veszélyes, amit terveznek), hiszen ezáltal sokat fejlődhet a kreativitásuk.

(A borítókép forrása: pixabay.com / Victoria_Borodinova)