Sajnos továbbra is sokan vannak, akik azt hiszik, hogy egy adott színhez csak a hozzá hasonló árnyalatok „illenek”. Ez a felfogás már az öltözködésben sem állja meg a helyét, de az enteriőröket illetően kifejezetten nyomasztó hatást lehetünk képesek elérni, ha egy helyiségben például csak kékes, csak narancsos, vagy csak zöldes árnyalatokat használunk.
Felmerülhet persze a kérdés, hogy akkor mégis, hogyan válasszuk ki az egymást jól kiegészítő, harmóniát teremtő színeket? Nyilván a nagyon erős kontrasztok sem szerencsések, nem is feltétlenül mindenkinek a szeme „bírja el” hosszú távon mondjuk a zöld-vörös, vagy mondjuk a kék-narancs párosítást. Az alábbi tippek viszont sokat segíthetnek abban, hogy egyszerre legyen izgalmas, hosszú távon is elviselhető és kellemes, barátságos a lakókörnyezeted.
Komplementerszínek
Mindenek előtt érdemes tisztában lenni a komplementerszínek jelentőségével, illetve az alapvető színpárokkal, mintegy kiindulópontként. Ezek azok a színek, amelyek, ha „fényként” keverjük őket, a teljes, fehér fényt adják ki. (A festékek esetében persze inkább szürkés színt kapnánk, de ez a hordozóanyagok miatt van így.)
Az alapvető komplementer-színpárok az alábbiak:
- Vörös – Zöld
- Kék – Narancs
- Lila – Sárga
Ezek a színek nemcsak hatalmas kontrasztot keltenek, ha egymás mellett látjuk őket, de egyúttal mintegy „igénylik is” egymást. Érdekes, hogy amikor sokáig figyelünk mondjuk egy narancsszínű foltot, és behunyjuk a szemünket, alapvetően a komplementerszínt, a kéket fogjuk látni felvillanni magunk előtt.
Az agyunk tehát nagyon is „tisztában van” azzal, hogy mi hiányzik, amikor egy adott színt figyelünk, és különösen hosszú távon nehezen viselhetővé válik, ha nagyon dominánsan jelenik meg egy-egy szín a környezetünkben.
A lakberendezésben általában kerülendő a túl harsány komplementer-színpárok használata, de persze azt nem állíthatnánk, hogy példa nélküli volna. Ellenben alapvetően nem érdemes a nagy kontrasztot adó színek használata egyazon helyiségen belül.
Még ha egy-egy kiegészítőben, díszben igazán stílusos is lehet ezek megjelenése, javasolt úgy válogatni a szoba meghatározó elemeit, hogy azok ne váljanak túl harsánnyá vagy bántóvá a szemünk számára.
Tört és pasztell árnyalatok
Hatalmas segítséget jelenthet, ha pasztelles, lágy színeket választunk. Ilyen esetben még az egymást kiegészítő komplementer-párok sem feltétlenül keltenek elviselhetetlenül éles kontrasztot, így bátran használhatjuk őket nagyobb felületen is. Emellett azért is lehet érdemes ilyen színeket választani, mert hosszú távon is könnyebb köztük élni, nem válnak nyomasztóvá, és lágyságuknak köszönhetően nem „ingerlik” túlzottan a szemet.
Fekete és fehér – Az ellentétek fokozója, illetve elsimítója
Nemcsak a „valódi színek” kiválasztásakor kell körültekintőnek lenni, de a fekete és a fehér színek is sokat tudnak változtatni az összhangon. Nem véletlen, hogy amikor egy képet fekete keretbe helyezünk, sokkal élénkebbnek, kontrasztosabbnak látjuk a keretezett ábrát, míg ha fehérbe, akkor a színek lágyabbnak, „békésebbnek” tűnnek. Ez akkor is így van, ha teljes egészében ugyanazok a színek láthatóak az ábrán, és maga az ábra is ugyanaz!
A fehér szín tehát mintegy lágyíthatja a színek közötti ellentéteket, míg a fekete hatására sokkal nagyobb lehet az a feszültség, amelyet a különböző színek között tapasztalunk.
Ez egyúttal azt is jelentheti például, hogy fehér falak közöttt kicsit nagyobb szabadságot engedhetünk meg magunknak – már, ami az élénk, kontrasztos színek használatát illeti. Ilyen közegben például egy piros díszpárna és egy zöld padlóváza sem feltétlenül „túlzás” egymás mellett, de persze ezt mindig az adott környezet és színvilág válogatja…
A fekete ellenben egy olyan szobát is érdekessé tud tenni, ahol csak nagyon lágy színekkel találkozhatunk – persze, a falak a legritkább esetben feketék, de kiegészítőkben, bútorokban, csempében azért például lehet gondolkozni.
A nyomasztó unalom
Sok lakásban járva tapasztalhatjuk, hogy tulajdonosaik kínosan igyekeznek a „hasonlót a hasonlóval” elven párosítani a színeket. Ha például kék a szőnyeg, a függöny meg a párna is legyen kék, vagy ne adj’ isten még a fal is, amibe már belegondolni is nyomasztó.
A helyzet az, hogy (különösen hosszú távon) meglehetősen unalmassá, leterhelővé és monotonná tudnak válni az efféle helyiségek, s minél határozottabb a felhasznált szín, annál is inkább igaz lehet ez.
Nem is beszélve arról, hogy az egyes színeknek különböző hatása lehet a hangulatunkra, ami, ha nem töri meg uralmukat másféle szín, hatványozottan is igaz lehet.
A kék például ugyan álmosítólag, nyugtatólag hathat, de egyúttal ha túlzásba visszük, akár a hangulatot is negatívan befolyásolhatja, míg a vörös és narancs színek idegessé, feszültté tehetnek. A zöld ugyan állatkísérletek tanulsága szerint is képes nyugtató, ellazító hatást kifejteni az idegrendszerre, de túlzott használata idővel ugyanúgy kellemetlenné válhat.
A kiegészítők szerepe
Ha a lakás színeiről van szó, sokan egyből a falakra, padlóra, illetve a nagyobb felületet elfoglaló bútorokra kezdenek gondolni, pedig éppúgy hozzáad a lakás hangulatához, s színvilágának harmóniájához az a sok kis kiegészítő, amely egy-egy helyiségben megtalálható.
Sokat lehet rontani, de javítani is a látványon akkor, ha megfelelően választjuk meg a függönyt és többi lakástextíliát, a bútorokat, vázákat, apró díszeket, vagy éppenséggel a falon lévő képeket.
Sőt, aki igazán alapos munkát szeretne végezni, még akár a fényforrások hidegségét-melegségét is belekalkulálhatja a helyiség látványába, hiszen a fények akár a már meglévő tárgyak színét is képesek „megváltoztatni”, tekintettel arra, hogy nem minden fényhosszt ver vissza mindenféle színű tárgy. (Ez persze egyértelmű, hiszen máskülönben nem is különböznének egymástól a tárgyak színei.)
(A borítókép forrása: pixabay.com / Ferenc Keresi)
