Valószínűleg mindenki találkozott már a ragadós galajjal (Galium aparine), még ha nem is feltétlenül tudta, hogy hogyan nevezik a ruhán olyan makacsul megkapaszkodó vadnövényt. Sokfelé gyomnak tekintik, a kertekben pedig általában kifejezetten irtják is, holott valójában őshonos növényről van szó, amelyet gyógynövényként is alkalmaztak egykor. Mi több, még kávépótlót is készítettek szükség idején a terméséből!
A ragadós galaj az a növény, amit még azok is „gyűjtenek”, akik egyébként nem szeretnék… A ruházatra, az állatok szőrzetére és megannyi más felületre kiválóan „tapadó” gyomnövény nem véletlenül ragaszkodik annyira az arra járó emberekhez és állatokhoz, hiszen az állatok helyváltoztató képességét is kihasználja az utódai elterjesztéséhez. Méghozzá nem is kis sikerrel! Ennél is fontosabb szerepe van azonban a növény kis „szöszeinek” abban, hogy minél magasabbra fel tudjon kúszni – lévén, közel 180 centiméteres magasságba is fel tud törni a ragadós galaj, ha talál egy megfelelő kerítést, netán egy másik, fás szárú növényt.
A ragadós hatást egyébként a szárán és a levelein található sok-sok aprócska, horgos tüske segítségével éri el a galaj, amelyek picinyke karmokként kapaszkodnak bele a legkülönbféle felületekbe.
A növény felismerését a kampócskákon kívül az örvös levélállás, a makkocskatermés, illetve a levelek tövénél május-júniusban megjelenő pici, fehér virágok teszik könnyebbé. Egy-egy levélörvben általában hat-kilenc levelet találunk.
A ragadós galaj gyűjtése, felhasználása
A fentiek alapján már sejthető is, hogy merre lelhetjük fel a növénykét – főleg kerítések mentén, illetve olyan fás területeken, ahová azért napfény is nagyobb mennyiségben jut. (Az akácosok ugyan nem őshonos élőhelyek, de e növény számára kifejezetten kedvezőnek bizonyulnak, valamint az ártéri erdők és egyes cserjés területek is tökéletesek a tömegesebb megjelenéséhez.)
A növény hajtásos részeit és virágait szokás gyűjteni – ideálisan júniusban, júliusban –, de egykor a pörkölt kis termésekből kávéhoz hasonlatos italt is készítettek.
A ragadós galajt felhasználás előtt érdemes kiszárítani, méghozzá lehetőleg szellős, nem túl nedves levegőjű, hűvösebb helyiségben. Ezután jól zárható üvegben, dobozban lehet tárolni a felhasználásig, ami leggyakrabban külsőleges borogatás vagy tea elkészítését jelenti.
Mire jó a ragadós galaj?
A ragadós galaj legelterjedtebb felhasználása a pikkelysömör kezeléséhez fűződik. A bőrsejtek túlzott növekedésével járó autoimmun betegség jellegzetes, vöröses vagy fehéres foltokban mutatkozik a testen, s a gyulladásos folyamatok még kellemetlenebbé és látványosabbá teszik a tüneteket. Gyulladáscsökkentő hatása miatt a ragadós galajt használják a tünetek enyhítésére, igaz, noha sokan esküsznek erre a növényre, egyelőre nem végeztek túl sok olyan kutatást, amely megerősíthette volna a pozitív hatást.
Más bőrbetegségek ellen is használták a növényt, így például már az 1800-as évekből is maradtak fenn olyan feljegyzések, amelyek szerint a lábszárfekély ellen ragadós galajt érdemes használni.
Ugyancsak elképzelhető, hogy az égési sérülések helyén alkalmazott hűs, ragadós galajból készült főzettel alkalmazott borogatás kellemesen enyhíti a fájdalmat és segíti a bőr regenerációját, hiszen nemcsak a hűvös borogatásnak, de magának a ragadós galajnak is van egyfajta hűsítő hatása a bőrre. Emiatt egyébként rendkívül kellemes tud lenni a ragadós galajjal készült borogatás akkor is, ha netán valaki túl sok időt töltött a nyári napsugarak alatt, s emiatt leégett…
A pattanásos, aknés bőr állapotán is javíthat ez a remek kis gyógynövény, de olyanok is akadnak, akik húgyúti fertőzések esetén hívják segítségül. Utóbbinak az az oka, hogy állítólag támogatja a vese hatékony és egészséges működését.
Ezen felül a pajzsmirigy-megnagyobbodás esetén a forrázattal gargarizálni szoktak, de isszák is a teáját e probléma ellen, míg a stresszel és magas vérnyomással küzdők az enyhe nyugtató és vérnyomáscsökkentő hatása miatt lehetnek hálásak a galajnak.
Ha pedig nincs is különösebb egészségügyi problémája valakinek, a friss növényből készült teát akkor is érdemes lehet kortyolgatni néha-néha, hiszen gazdag C-vitamin-forrás is egyúttal a ragadós galaj.
Egyebek…
A ragadós galajból készült teát kúra szerűen nem tanácsos fogyasztani az orvos véleményének kikérése nélkül, ahogyan az általában a gyógynövényteák esetében igaz.
A növényt súlyos vesebetegek, várandós és szoptató nők, illetve gyermekek jobb, ha nem fogyasztják – nem biztos ugyan, hogy bármilyen káros hatása volna, de nem bizonyított az sem, hogy biztonsággal fogyasztható. Éppen ezért jobb az óvatosság!
A ragadós galaj nevei
A ragadós galajnak többféle népi elnevezése is ismert, s ezek jórészt a növény különleges, „kapaszkodó” habitusára utalnak. Igen kifejező elnevezés például a kullancsfű, a valódi ragadványfű, illetve a „ragadáncs” is. Nevezik még szerelemfűnek, koldustetűnek, ragadálynak és buzdornak is. A legenda szerint Szűz Mária ragadós galajjal készített fekhelyet – innen ered, hogy Szűz Mária szalmájaként is említik olykor a növényt.
(A borítókép forrása: pixabay.com / BarisLu)