Aki még nem járta be a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert hangulatos kis ösvényeit, annak mindenképpen ajánlom, hogy megtegye, hiszen mind a tájkép, mind pedig a gazdag növénygyűjtemény miatt nagy élmény ide ellátogatni.
A Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert az év minden időszakában más-más csodákkal várja az érkezőket. Míg tavasszal először a több ezer, színpompásan virító tulipáné a főszerep, addig később a lombdíszébe öltöző megannyi fa, a költési időszak közeledtével harsány dalba kezdő sok-sok madár, a kánikulában a hűsen csillogó vízfelületek és csobogó kis vízesések, majd ősszel a meleg árnyalatokban pompázó fák és cserjék, télen pedig a hosszú, jóleső séták és az üvegházak csalogatóan trópusi hangulata miatt is megéri bekukkantani.
Alapvető információk a vácrátóti botanikus kertről – nyitvatartásról, jegyvásárlásról, parkolásról
A nyitvatartást illetően nem árt tudni, hogy a téli időszakban két órával hamarabb, délután négykor már zár a kert, nyáron viszont hatig lehet kószálni a kanyargós kis ösvényein. Sőt, ha akad valamilyen szuper rendezvény (ami márpedig rendszeresen akad), akkor azon részt véve gyakran jóval tovább, egészen az esti, éjjeli órákig is. Ilyen rendezvény például a szentjánosbogár-séta, amit az elmúlt években rendre megszerveztek. Fontos kiemelni azt is, hogy az üvegházak hétfőnként általában nincsenek nyitva.
A jegyvásárlással és jegyárakkal kapcsolatosan minden információ elérhető a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert honlapján, összegezve viszont annyit érdemes tudni, hogy három éves korig ingyenes a belépés, és kapnak némi kedvezményt a nyugdíjasok és a diákok. Bérletet is lehet vásárolni, méghozzá a júliustól váltott bérletek jellemzően féláron elérhetőek.
Az a tapasztalat, hogy főleg hétvégéken viszonylag szűkösnek bizonyul a kialakított parkoló, de elég korán érkezve persze kiküszöbölhető minden, esetlegesen ebből adódó kellemetlenség. Nem árt tudni, hogy hétvégéken és ünnepnapokon fizetni kell a környéken történő parkolásért.
A vácrátóti arborétum megközelíthető tömegközlekedési eszközzel is. A vasútállomás ugyan kissé távolabb van, azonban busszal a Vácrátót – Községháza megállóhelyen leszállva szinte éppen a kert kapujához érkezünk.
Kutyát nem lehet bevinni a botanikus kert területére, és ahogyan az lenni szokott, nem szabad letérni a kijelölt utakról sem, a növények gyűjtése, károsítása pedig evidens módon szintén tilos. Fotót, videót magáncélra ingyenesen lehet készíteni, kereskedelmi célokra történő felvételkészítéshez viszont engedélyt kell kérni. Az esküvői és egyéb „extra” fotózások pedig díjkötelesek is.
A botanikus kerten belül étel-ital vásárlására egyrészt italautomata révén van lehetőség, másrészt pedig egy kisebb, Szittya Pita nevű büfé várja az éhes, szomjas, vagy éppen csak egy jó kávéra vágyó látogatókat. A parkolóban gyakorta találkozni fagylalt- vagy édességárussal is, azonban ők koránt sem mindig vannak jelen, és nyitva.
Külön megemlíteném, hogy a pénztárnál érdemes lehet alaposabban is körülnézni, ugyanis érdekes és tanulságos kiadványok vásárolhatóak.
A Vácrátóti Botanikus Kert legkedveltebb látnivalói
A vácrátóti botanikus kert a laikusok szemében elsősorban tájképi értéke miatt kiemelkedő, és valljuk be, bármelyik botanikust is lenyűgözi a számos hangulatos kis ösvény, no meg persze az apró, romantikus vízesés a vízimalom közvetlen szomszédságában, a látványos tórendszer, a mesterséges sziklaalagút, vagy akár a szépen a kertbe illő néhány műemlék.
Újabban ráadásul igen szemrevaló köntösként borul a nagy tóra az indiai lótuszok virágzása is, melyek a vízfelszín nagy részét beborítják különleges, rózsaszín virágaikkal és látványosan méretes leveleikkel.
Ami a fákat, cserjéket illeti, főként az idősebb példányok vonzzák a tekintetet, és ezek közül is kiemelkedő az az amerikai mocsárciprus, amely állítólag az egész kontinens egyik legszebbike, legnagyobbika. Akinek elég színes a képzelete, a göcsörtösen a föld fölé emelkedő légzőgyökereket elnézve apró figurákat vélhet felfedezni – nem véletlenül nevezik ezeket „ciprusbabáknak”. A botanikus kert „sztárján” kívül azonban más, közel száz éves, netán ennél is idősebb fák is találhatóak, amelyek méretükkel is, múltjukkal is tekintélyt parancsolnak.
Inkább a botanikusok és a növényrajongók számára érdekes „csemege” a bejárattól nem messze található szabadtéri növényrendszertani gyűjtemény. A több ezer fajt számláló gyűjtemény az egész országban egyedülálló, de európai viszonylatban is kiemelkedő. Elsősorban lágyszárúak és kisebb cserjék lelhetőek itt fel – közülük is azok, amelyek a mi éghajlati viszonyaink között szabadtéren tarthatóak.
Az üvegházak viszont már nemcsak a taxonómia és a botanika megszállottjai, hanem a csupán esztétikumra vágyó laikusok számára is szívmelengető élményt nyújtanak. Több üvegház is van, bennük a növények igényei szerint pozsgásokkal, orchideákkal, kaktuszokkal, illetve trópusi növényekkel.
A sziklakerti gyűjteményről sem feledkezhetünk meg, főleg azért, mert különösen az olyan tavaszi és őszi napokon találunk itt pompás látnivalót, amikor a természet még csak „ébredezik”, vagy már „szunnyadóban van”. A hóvirágok, a kikericsek, vagy éppen a fekete hunyorok például éppen ezekben az időszakokban tűnnek fel csinos kis virágaikkal.
Külön kiemelendő a tavaszi időszak nagy látványossága, a tulipánvirágzás. Évről-évre több ezer tulipánhagymából törnek föld fölé a színesebbnél színesebb virágok, ami kétségkívül feledhetetlen látványt nyújt.
A botanikus kert számos értékes, vagy akár kifejezetten ritka állatnak is otthona – köztük fekete harkályé, kuviké, szalakótáé, védett rovaroké és hüllőké is. Sok látogatónak nyújt felüdülést a vörös mókusok jelenléte is, akiket gyakorta egészen közelről meg lehet figyelni, amint mindennapi ügyes-bajos dolgaikat intézik, és a fák között serénykednek.
A vácrátóti botanikus kert területén két bemutatóhely is található. A Berkenyeház elsősorban a kicsik számára nyújt érdekes információkat a természet, a növények és az állatok világával kapcsolatban, míg a Karbonházba betérve mindannyian rádöbbenhetünk arra, mi mindent csinálhatnánk másképpen annak érdekében, hogy minél harmonikusabb legyen kapcsolatunk a környezettel.
A vácrátóti arborétum múltja
A vácrátóti arborétum múltja egészen az 1700-as évek végéig, az 1800-as évek elejéig nyúlik vissza, azonban akkortájt természetesen nem a mai pompájában virágzó hatalmas parkként terült el a dimbes-dombos vidéken, hanem feltehetőleg afféle angolkert jellegével örvendeztette meg birtokosait. Felvirágzásának egy fontos momentuma volt, amikor Vigyázó Sándor megvásárolta a teljes birtokot 1871-ben, majd Jámbor Vilmos kerttervező és Band Henrik főkertész felkérésével tovább csinosítgatta, fejlesztette és alakította azt. Ekkor épült a kertben a korra jellemző műrom, de a kiterjedtebb tórendszer, a mesterséges vízesés, a sziklaalagút és a vízimalom is ez idő tájt tűnt fel a birtokon.
Vigyázó Sándor gróf kastélyának parkja – a mai vácrátóti botanikus kert elődje (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)
Vigyázó Sándor gróf kastélyának parkja – a mai vácrátóti botanikus kert elődje (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)
Noha a gróf kezei alatt a kert addigi legszebb pompájában virágzott, halálával a birtok is hanyatlásnak indult. Ennek oka, hogy noha a főnemes a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta – egyebek mellett – a gondosan ápolt kertet is, később a női- és oldalági örökösök nem nyugodtak bele ebbe, hanem pereskedni kezdtek. A birtok új tulajdonosa 1936-ban egy pesti ügyvéd lett, aki kevésbé látta már értéknek a gondosan kialakított parkot, s annak egy részét ekkor egészen át is alakították – nevezetesen, számos oda telepített fát vágtak ki, hogy aztán gyümölcsöst telepítsenek a helyébe. A hatalmas, emeletes kastélyt ugyancsak ekkor bontották le. A második világháború szintén nem kímélte az arborétum területét sem – jelentős károk keletkeztek szerte a kert területén.
Végső soron aztán mégis a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került a birtok, melyen 1952-ben létrehozták az MTA Botanikai Kutatóintézetét. Ekkor nemcsak rekonstruálták az egykori kert képét, de megkezdődött a növénygyűjtemények kialakítása is, amelynek köszönhetően a botanikus kert immár nemcsak tájképi jelentőséggel bírt, de valóban gazdagíthatta az oda érkezők botanikai ismereteit is – miközben a kutatóintézetben értékes tudományos munka folyhatott. A kert 1961-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, és csakhamar igen népszerűvé vált a kirándulók és növénybarátok körében.
