Hiába gyönyörű, könnyedén gondozható és gyógyhatású a bíbor kasvirág, mégis viszonylag kevesen ültetik mostanában. Ha felkeltette az érdeklődésed ez az észak-amerikai származású évelő növény, olvass tovább, és megtudod, miként termesztheted és használhatod te magad is.
A bíbor kasvirág (Echinacea purpurea) Észak-Amerikában őshonos növény, amelyet már a helyi őslakosok is alkalmaztak gyógynövényként. A látványos, élénk virágzatú lágyszárú évelőt az új kontinensre érkező európaiak igen hamar felfedezték maguknak, így már a 18. században is zajlott a termesztése.
A gyanútlan növényvásárlók maguk is meglepődhetnek azon, hogy az apró palántából milyen hamar növekedik akár embermagasságú növény – ahogyan azon is, hogy egészen a nyár derekától az első komolyabb fagyokig gyakran egyszerre több pompás, rózsaszínes, pirosas fészekvirágzat üldögél a hajtásvégeken.
A bíbor kasvirág ültetése, gondozása
Ritka az olyan hely a kertben, ahol ne volna legalább többé-kevésbé alkalmas a talaj a bíbor kasvirág ültetésére, ellenben azért nem árt tudni, hogy a tápanyagban dús közeget kedveli, és ügyelni kell arra, hogy ne legyen mindig nedves a talaja. Elsősorban az ültetés évében kell gyakran öntözni a növényt, majd, amikor már kettő-három évessé cseperedik, legfeljebb a nagyon száraz időszakokban igényel valamennyi vizet.
A bíbor kasvirág a napos helyet szereti igazán, ott is nő a legszebben, azonban félárnyékban még az esetek többségében szintén kényelmesen eléldegél, és még a valamivel kevesebb fény ellenére is viszonylag sok virággal teszi bájosabbá a kertet.

A fejlődő virágzatok számát nemcsak a napsütés befolyásolja, hanem az is, hogy az elvirágzott, elvirágzáshoz közelítő hajtásvégeket levágjuk-e. Természetesen a legszebb jellemzően a nyár közepén megjelenő első adagnyi virágözön, de azért az ősszel felbukkanó virágzatok is igen látványosak.
Amint az a magasra növő lágyszárúak esetében jellemző, szükség lehet a magas hajtásrészek megtámasztására, hiszen különösen a virágzás időszakában a virágzatok túl nehéznek bizonyulva mintegy lehúzhatják a hajtásvégeket. Egy-egy karóval általában megoldható a helyzet még a nagyon magas növényeknél is.
A telet a bíbor kasvirág ezen az éghajlaton általában gond nélkül átvészeli, és még ha vissza is fagy kicsit, a következő évben még csodálatosabb, dúsabb formájában bukkan elő.
A bíbor kasvirág szaporítása
Szaporítani legkönnyebben generatív módon, magról lehet a bíbor kasvirágot, ami vagy palántázással történik, vagy késő tavasszal helybe is vethetjük a magokat. Ezen felül tőosztással, vegetatív módon is történhet a növény szaporítása. Természetesen itt már idősebb, lehetőleg több éves növényekre lesz szükség, melyekről óvatosan, egy késsel választhatjuk le az újabb tőrészeket elsősorban a tavaszi időszakban.

Mire jó a bíbor kasvirág?
A bíbor kasvirág, mint gyógynövény, már az amerikai őslakosok körében is ismert volt, és több száz évvel ezelőtt is alkalmazták gyógyításra. Ma mindenek előtt immunerősítő hatása miatt kedvelt gyógynövény, amelyet egészséges felnőttek esetében időszakosan (akár egy-egy alkalommal tíz napon át) lehet kúraszerűen is fogyasztani. Úgy tartják, hogy a megfázás esetén is segít minél hamarabb túllendülni a kellemetlen tüneteket a bíbor kasvirág teája. A növény virágzatát nyár közepétől a virágzás végéig szokás gyűjteni.
A bíbor kasvirág esetleges mellékhatásai, kockázatai
A leggyakoribb mellékhatások közé tartozik a gyomorégés, a székrekedés, a hasmenés, a hányás, illetve a bőrkiütések megjelenése, különösen azok esetében, akik allergiásak a rokon növényfajok valamelyikére.
A bíbor kasvirág fogyasztása nem tanácsos várandós nőknek, szoptató anyáknak és gyermekeknek sem, valamint az autoimmun, illetve szív- és érrendszeri betegeknek sem.