Haikugyűjtemény klasszikus japán szerzők költeményeiből
Az évszakok ősidők óta megihletik az embereket, a költőket. Nem volt ez másként Japánban sem, és úgy gondolom, hogy a klasszikus haikuköltészetben megjelenő tél-motívummal itt, több ezer kilométerrel távolabb is tökéletesen azonosulni tudunk.
Mivel eredetileg a haikuk cím nélkül születnek, ezért alapvetően felettük csak a szerzőjük nevét jelenítettem meg, alattuk pedig a fordítójukét, zárójelben.
Basó
(Tél)
Bús, téli fészek.
Várj, majd kizöldülsz s fölvernek dalukkal
A víg zenészek.
(Kosztolányi Dezső fordításában)
Basó
Mi másról írnék
Téli krizantém holtán,
Mint: a retekről…?
(Diós Anita ford.)
Josza Buszon
Haza baktatva
A ló lába megbotlik
A tél szelében.
(Diós Anita ford.)
Basó
(Hó)
Nézd, a fehér hó mint ragyog.
Ki hát a hóba. Hadd imádom,
Hadd nézem, amíg megfagyok.
(Kosztolányi Dezső fordításában)
Basó
Jaj, téli magány:
Egy egyszínű világban
Szél süvöltése.
(Diós Anita ford.)
Basó
(Havas táj)
Hóförgeteg…
Ott a sűrűben, a kis házikóban
Él egy magányos agg, s beteg.
(Kosztolányi Dezső ford.)
Josza Buszon
Fejsze csapása.
Fenyőillat csattan fel.
Téli erdőség.
(Diós Anita ford.)
A borítókép forrása: Hiroshige – Egy falu a hóban – Public Domain – Forrás: https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=317894
A további fotók a pixabay.com oldalról származnak
