Bármely kert ékessége lehet a nyáron látványos virágzatával, ősszel pedig páratlanul élénk vöröses színű leveleivel kitűnő cserszömörce. Az ország egyes területein ráadásul őshonos is, és természetes módon előfordul, így a vadvilágot sem terheljük vele úgy, mintha idegenhonos növényekkel ültetnénk tele az udvart.
A cserszömörce 3-4 méter magasra megnövő, kerekded leveleiről és dús lombjáról könnyen felismerhető cserje. Olyannyira igénytelen, hogy gyakran az autópályák mellett is vígan eléldegél, és ilyenkor az utazók ámuldozva pásztázhatnak szemükkel az őszi levélpompájukat csodálva.
Egy dolgot azonban megkövetel ez a növény is ahhoz, hogy teljes szépségében mutatkozzon a kertben, ez pedig egy napfényes hely. A félárnyékot az esetek többségében csak-csak eltűri (még ha vissza is veti az a növekedésben), de az árnyékos helyeken aligha lehet sikerünk a nevelésével.
Kártevői nem igazán vannak, és még az erdőszéli ingatlanok kertjébe is tökéletes választás lehet, hiszen a növényevők nem kedvelik, nem rágcsálják és legelik ezt a cserjét.
A talajra ugyan nem különösebben válogatós, de kedveli a meszes, vagy legalábbis semleges kémhatású talajt. Tökéletesen megél a szárazabb, sekélyebb, akár kavicsosabb talajokban is, az azonban fontos, hogy annak jó vízáteresztő képessége legyen.
Metszeni télen, de legkésőbb kora tavaszig érdemes, és noha a metszés révén a következő évben még dúsabban jelennek majd meg az új hajtások, azzal is számolni kell, hogy a metszésnek kitett hajtásrészeken, ágakon teljesen elmarad a virágzás az érintett év nyarán.
Gyakran sövényként ültetik a cserszömörcét, de természetesen egyetlen növény is lehet a kert dísze – különösen akkor, ha olyan változatot szerzünk be, amelynek a levele az év minden részében vöröses, lilás színű.
