A medvetalpkaktuszok egyre népszerűbbek a kertbarátok körében, hiszen csodálatosan szép virágaik és a terméseik is valódi különlegességnek számítanak. Mi több, például egyes szárazföldi teknősök is rajonganak a kaktuszért, ami a hobbiállat-tartók számára teheti vonzóvá. De lássuk, mi szól ellene!
A legnagyobb problémát a medvetalpkaktuszok esetében az okozza, hogy képesek akár a magyarországi környezeti viszonyok között is életben maradni és terjedni, holott nem őshonos növények. Ezáltal a hazai élővilágra káros hatásuk lehet, a nálunk őshonos „vetélytársaikat” kiszoríthatják azok élőhelyeiről, ezzel felborítva az évszázadok, évezredek alatt kialakult élőhelyek és élőlényközösségek egyensúlyát.
A probléma nem csak elméleti: a Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) szakemberei arra hívták fel az elmúlt években az emberek figyelmét, hogy a nemzeti park területén több medvetalpkaktusz-faj is egyre nagyobb területen képviselteti magát. Nyilván nem a semmiből kerültek oda, hanem véletlenül, például a zöldhulladékkal együtt keveredtek a számukra ideálisnak bizonyuló élőhelyekre, netán kifejezetten odaültette őket valaki.
Most akkor ültessünk medvetalpkaktuszt, vagy ne?
A kérdésre a válasz nem lehet egyszerű igen vagy nem. Aki tudja, hogy nem lesz ideje kordában tartani az esetlegesen szaporodó „kaktuszállományát”, annak semmiképpen sem javasolnám, hogy a szabad földbe medvetalpkaktuszt ültessen, viszont cserépben akár ő is nevelhet ilyen növényt, ha éppen megtetszett neki.
Azt sem kell rögtön elítélni, aki kiülteti a kertjében a kaktuszt, hiszen rendszeres gondoskodással kordában tartható. Ahogyan például a bambuszok esetében, úgy itt is fontos azonban, hogy valóban ügyeljünk a növényekre, és ne vegyük félvállról a problémát. Legtöbbször pusztán alapvető felelősségtudat kell ahhoz, hogy ne lepjék el invazív állatok és növények a hazai élőhelyeket – hiszen, gondoljunk csak bele, nyilván a naphalak sem keltek szárnyra és lepték el a vizeinket, hanem egyes akvaristák, hobbiállat-tartók felelőtlensége kellett nem várt terjedésükhöz. Nincs ez annyira másként a kaktuszok esetében sem…
Ugyancsak felmerül persze a kérdés, hogy miért ne találhatnánk olyan őshonos növényeket, amelyek szintén jól mutatnak a kertben, és nem is jelentenek veszélyt a környezetre? Ami engem illet, szívesebben választanék ilyen fajokat, mivel ezzel a kertbem élővilágát is jobban tudom támogatni egy olyan világban, ahol egyre szűkül számos faj élettere, és egyre cudarabbak az életkörülményeik. Aki ellenben ennél fontosabbnak tartja, hogy egzotikus és „különc” megjelenésű legyen a kertje, tulajdonképpen sok odafigyeléssel és felelős magatartással olyan nagy károkat talán nem is okoz egy-egy jól megválasztott idegenhonos növénnyel sem.
Aki ragaszkodna a medvetalpkaktuszhoz, a növény gondozásáról egy másik cikkben, ITT olvashat.
Medvetalpkaktuszt láttam a természetben, mit tegyek?
Egyes természetbarátokból a medvetalpkaktusz puszta látványa is képes ellenséges érzületet kiváltani, de ha csak a szomszéd néni kertjében látják a növényt, a fentebb már említett okok miatt jobb, ha nem akadékoskodnak. Hiszen minek szítanánk felesleges feszültséget, és egyúttal idegenítenénk el még többeket a „zöld” szemlélettől, amíg valaki felelősen gondoskodik a dísznövényei kordában tartásáról…?
Másfelől viszont az elvadult, és legfőképpen, a természetes élőhelyeken megjelenő fügekaktuszok esetében már jó döntés lehet értesíteni a szakembereket is a látottakról. E célt szolgálja a Kaktuszok a természetben (https://www.facebook.com/groups/326575746042541) Facebook-oldal is, ahol bárki jelezheti, ha medvetalpkaktuszt figyelt meg valahol.
