Avagy: milyen is a növények csíraképessége?
Többször felmerülő kérdés, hogy meddig jó a vetőmag, milyen hosszú az egyes növények csíraképessége, és mennyire érdemes megvásárolni a boltokban az esetlegesen régebbi vetőmagokat. Egységes válasz nincs, hiszen akadnak csupán 1-2 évig csíraképes magok, míg mások akár évszázadok elteltével is életképesek maradnak.
Meddig áll el a vetőmag általánosságban?
Mint már szó esett róla, teljesen megtévesztő lenne „átlagolni” a növényfajok magjainak csíraképességét, hiszen ha átlagot vonnánk egy akár évtizedekig, évszázadokig csíraképes indiai lótusz és egy pusztán egy évig csíraképes feketegyökér részvételével – sok ezer egyéb növényről nem is beszélve –, az eredmény elég torz módon képezné le a valóságot.
Ezzel szemben elmondható, hogy a kertekben ültetett zöldségnövények magjai általában (!), de fajtól és fajtától függően is 1-5 évig maradhatnak csíraképesek. Mindez megfelelő tárolás esetén igaz, de még így is jellemző, hogy az idő előrehaladtával csökken azon magok száma a félretett vetőmagban, amelyek még képesek kicsírázni, majd egészséges növénnyé fejlődni.
Külön említeni érdemes, hogy a magbankokban és hasonló intézményekben lehetséges olyan körülményeket teremteni, amelyek mellett akár az egyébként rövid csíraképességű magok évtizedekig megőrzik életképességüket.
Mitől függ, hogy csíraképesek maradnak-e a magok?
Az egyik legfontosabb tényező a megfelelő tárolás. Az extrém hőmérsékleti viszonyok, a nem megfelelő páratartalom, a nedves közeg, a közvetlen napfénynek való tartós kitettség, a kórokozóknak és rágcsálóknak, kártevőknek való kitettség értelemszerűen mind-mind ronthatja a magok túlélési esélyeit. (Ellenben ne feledjük azt sem, hogy bizonyos növényeknek a csírázáshoz éppen ezek némelyike elengedhetetlen – a levendulának például tartós fagyhatásra vagy napokig tartó, nulla fok körüli hőmérsékletre van szüksége a kicsírázáshoz, és a sivatagi kaktuszok egy részének magjai sem panaszkodnak különösebben az extrém hőre és szárazságra…)
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az anyanövény állapotát sem. Ez különösen akkor lehet fontos tényező, ha mi magunk gyűjtjük be a magokat, hiszen a boltban vásárolt vetőmagok esetében erre nincs rálátásunk, noha okkal bízhatunk abban, hogy szakszerűen gondozott, erős növényektől származnak. Amennyiben a növény, amelyről a magot gyűjtjük, sanyarú körülmények között él, úgy gyakran a magok számára sem képes elegendő, a csírázáshoz szükséges tápanyagot biztosítani, ráadásul az sem mindegy, hogy valamilyen kártevőnek kitett környezetben található-e, hiszen a magokat előszeretettel lakmározzák például egyes lárvák. Az érintett magokról ez esetben sajnos le kell tennünk…
Extremitások – A legtovább csíraképes, illetve a legrövidebb életű magok
A legtöbb mag legalább egy-két évig csíraképes marad ideális környezetben, azonban nem is olyan ritka az ennél rövidebb csíraképesség sem. Csak hogy néhány ismert fajt említsünk, a martilapu (kb. 2-3 hónap, egyes források szerint ennél is kevesebb), a fehér fűz (körülményektől függően néhány hét vagy hónap), vagy éppen a fekete nyár (-10 fok feletti hőmérsékleten tárolva néhány hét vagy hónap) is jellemzően rövid ideig csíraképes magokkal igyekeznek benépesíteni környezetüket.
Ami a pillangósvirágúakat, a mályvaféléket, de akár a lótuszokat és egyes pálmákat illeti, ezek között találhatunk néhány igazi csíra-túlélőt. Nem is olyan ritka, hogy akár 10-20-30 évig, de esetenként akár egy-másfél évszázadig csíraképes maradjon az érintett növények magja.
Aki kedveli Sir David Attenborough filmjeit, talán emlékszik arra a japán liliomfára (Magnolia kobus), amely magként egy ősi tárolóedényben pihent, majd kétezer évnyi pihenés után sikeresen kicsírázott, sőt, erőteljes növénnyé cseperedett. Az érdekes kérdés, hogy vajon azért tért-e el némileg a növény virága a mai liliomfák virágától, mert valamelyest mégis megviselte az eltelt sok évszázad, vagy azért, mert azóta maguk a liliomfák estek át változáson – mindenesetre igen tanulságos, ahogyan a növény ilyen hosszas várakozás után egyszeriben csak „életre kelt”.
Hasonlóan megdöbbentő eset volt, amikor izraeli kutatok három, igen régről származó datolyamag egyikét csíráztatták ki, míg a másik kettőt radiokarbonos kormeghatározás céljából vizsgáltatták meg az Egyesült Államokban. A kicsírázott mag, illetve a másik kettő is kétezer évesnek bizonyult. Hogy milyen sok idő telt el a magok „születése” és a kétezer esztendős mag csírázása között, jól szemlélteti az a tény is, hogy idő közben kihalt az a datolyafajta, amelytől a mag szárzamott.
Akadt még példa egy 1300 év után csíraképes szent, avagy indiai lótuszra (Nelumbo nucifera), illetve egy egészen meglepő módon több tízezer év után szárba szökkent keskenylevelű habszegfűre (Silene stenophylla) is.
Honnan tudhatjuk, hogy csíraképes-e a vetőmag?
A legegyszerűbb módja, ami általában jól beválik, a „vizes teszt”. Amennyiben a magok egy részét vízbe helyezzük, figyeljük meg, azok elsüllyednek-e, vagy lebegnek a vízfelszínen kb. negyed óra elteltével. A legtöbb faj esetében a lesüllyedő magok azt jelzik, még csíraképes lehet a mag, míg a vízfelszín közelében lebegő magok jó eséllyel nem kelnének ki. Így, ha a magok nagyobb része süllyedt le, az adott vetőmagokat érdemes lehet elültetni.
Amennyiben valamelyik nagy gyártótól vásároljuk a vetőmagot, úgy a csomagoláson minden bizonnyal feltüntetik a magok várható „lejárati dátumát”, illetve azt is, hogy azokat melyik évben csomagolták. Ezek a dátumok fontos információval szolgálnak ugyan, de a tárolás körülményei is nagyban ronthatnak a magok túlélési esélyein, amit figyelembe kell venni.
Meddig csíraképes a fűmag?
Nem kis munkával jár egy udvar füvesítése, így nem csoda, ha szeretnénk tudni, meddig jó a fűmag. A perjefélék nagyobb részének magjai nem kifejezetten hosszú ideig csíraképesek, így általában egy-másfél évig tárolhatóak csak. Alapvető szabály tehát, hogy minél frissebb magokat érdemes megvenni, az erre vonatkozó információkat pedig jobbára megtaláljuk a csomagoláson. (Amint azt kicsivel fentebb is írtam.)
A vetőmagok (átlagos) csíraképessége ideális körülmények között
Zöldség, gyógynövény, fűszernövény vetőmagok csíraképessége
| Növény neve | A csíraképesség átlagos értéke |
| Articsóka | 1-5 év |
| Babok | 2-4 év |
| Brokkoli | 3-5 év |
| Sárgarépa | 3-4 év |
| Petrezselyem | 1-2 év |
| Kapor | 1-3 év |
| Káposzta | 3-5 év |
| Karfiol | 4-5 év |
| Zeller | 3-5 év |
| Okra | 2-3 év |
| Kelbimbó | 3-5 év |
| Rukkola | 3-5 év |
| Mángold | 2-5 év |
| Spenót | 2-5 év |
| Új-zélandi spenót | 2-3 év |
| Sóska | 2-3 év |
| Kukorica | 1-3 év |
| Karalábé | 3-5 év |
| Cékla | 2-5 év |
| Endívia (cikória) | 5 év |
| Édeskömény | 1-2 év |
| Karfiol | 4-5 év |
| Padlizsán | 4-5 év |
| Lencse | 1-2 év |
| Póréhagyma | 1-3 év |
| Káposzták | 1-6 év |
| Borsó | 2-5 év |
| Paprikák | 2-5 év |
| Sütőtökök | 4-6 év |
| Rebarbara | 4 év |
| Paradicsomok | 3-7 év |
| Retek | 4-5 év |
| Cukkini, főzőtök | 3-6 év |
| Görögdinnye | 4-5 év |
| Sárgadinnye | 3-6 év |
| Uborka | 3-6 év |
| Mustár | 4 év |
| Spárga | 3-4 év |
| Ánizs | 1-3 év |
| Levendula | 3-4 év |
| Bazsalikom | 3-4 év |
| Kamilla | 4 év |
| Koriander | 1-3 év |
| Majoranna | 1-4 év |
| Oregánó (szurokfű) | 1-4 év |
| Zsálya | 1-3 év |
| Rozmaring | 1-3 év |
| Kakukkfű | 1-4 év |
| Napraforgó | 3-5 év |
| Kerti zsázsa | 3-5 év |
| Vöröshagyma, lilahagyma | 1-3 év |
| Lóbab | 5-10 év (de esetenként ennek többszöröse) |
| Feketegyökér | 1-2 év |
Virág / dísznövény vetőmagok átlagos csíraképessége
| Növény neve | A csíraképesség átlagos értéke |
| Bíbor kasvirág | 5 év |
| Ternyék | 3-4 év |
| Harangláb | 1-2 év |
| Őszirózsák | 1 év |
| Körömvirág | 4-6 év |
| Szegfű | 3-5 év |
| Dália | 2-5 év |
| Százszorszép | 3 év |
| Sarkantyúfű | 1-2 év |
| Nefelejcs | 2 év |
| Nebáncsvirág | 1-2 év |
| Csillagfürt | 3-5 év |
| Büdöske (bársonyvirág) | 2-5 év |
| Méhbalzsam | 4 év |
| Sarkantyúka | 3-7 év |
| Mák és pipacs | 2-4 év |
| Árvácska | 1-2 év |
| Oroszlánszáj | 3-5 év |
| Borzaskata | 3-4 év |
| Vasfű | 1-5 |
| Ibolya | 1-2 év |
| Rézvirág | 2-5 év |
| Indiai lótusz | Évtizedek * |
*A már említett 1300 éves lótuszmagon túl a Kaliforniai Egyetem kutatói 4-500 éves lótuszmagokat csíráztattak, amelyek mintegy 80 százaléka bizonyult életképesnek.
