A jól ismert haszonnövények mellett az elmúlt években felbukkantak olyan zöldségek, gyümölcsök is, amelyeket hazai viszonyok között is bátran ültethetünk, a belőlük készült és vitamindús fogásokkal pedig változatosan és egészségesen táplálhatjuk a családot.
Volt idő, amikor még a paradicsom, a paprika, a burgonya, vagy éppen a kukorica is egzotikumnak számított, mára viszont a mindennapok szerves részévé váltak ezek a növények. Talán nehéz elhinni, hogy ez lehet a most következő öt zöldség sorsa is, pedig finom ízük – és adott esetben a változó klíma – miatt nagyon is elképzelhető, hogy egyre többen kedvelik majd meg őket.
1. Okra
Az okra termésére sokat kell várni, mindez idő alatt pedig meleg, napsütéses helyet igényel a növény. Nem csoda, hogy főleg délebbre vált népszerűvé, különösen pedig az Egyesült Államok déli államaiban lett belőle slágerzöldség a elmúlt években. Elkeseredni azért nem kell: palántázással nálunk is sikerrel nevelhető a növény, főleg konyhakerti „mennyiségben”.
A mályvafélék közé tartozó okra a jó vízáteresztő, nagyjából semleges kémhatású talajt kedveli, ennél is fontosabb azonban, hogy napfényes helyre kerüljön. Hetente legalább egyszer érdemes öntözni nyáron, ha aszályosabb az időjárás, egyéb tennivaló viszont nem igazán van vele – már, a kertekben megszokott gyomlálást, kártevőirtást leszámítva.
Melegebb éghajlaton helyrevetéssel is szépen ültethető, ám nálunk április eleje-közepe felé érdemes megkezdeni a palánták nevelését. Fontos tudni, hogy 30 fok körüli hőmérséklet kell a magok csírázásához, bár egy-két fokkal hűvösebb hőmérséklet még többnyire nem jelent gondot. Csak akkor ültethetőek ki – másfél hetes fokozatos szoktatást követően – a palánták, ha az éjszakai hőmérséklet is végig 0 fok felett marad. (Májusban már legtöbbször ideális a palánták kiültetése.) Mivel a zsenge palánták törékenyek, mindig legyünk nagyon óvatosak a kiültetésnél.
A növényeken még zöld, sárgászöld állapotban szedhetőek a termések, ekkor alkalmasak az étkezésre, hiszen később a termés megkeményedik, íze pedig kellemetlenné válik.
2. Szegletes lednek
Nem valamiféle újonnan ide került hüvelyes a szegletes lednek, hiszen korábban széles körben elterjedt eledel volt a leginkább babhoz, csicseriborsóhoz hasonlatos magja.
Érdekesség, hogy huzamos időn át nagyon nagy mennyiségben fogyasztva komoly mérgezést is okozhat, ami a gyerekek esetén agykárosodással, felnőtteknél pedig bénulással járhat. Ez a jelenség az úgynevezett latirizmus, amelyet a lednekben is fellelhető aminosavak idézhetnek elő. A mérgezés megelőzése nem nagy ördöngösség: felhasználás előtt a ledneket egy éjszakára érdemes vízbe áztatni, illetve a főzés során is megszabadulhatunk a toxinok nagy részétől. Nem beszélve arról, hogy felénk nem gyakori eset, hogy valaki hetekig, hónapokig kizárólag babon és ledneken éljen…
A szegletes lednek nemcsak tápláló magja miatt értékes része a konyhakertnek, de ráadásul látványos, kék színű virágai is igen mutatósak lehetnek. Hazai körülmények között egyszerűen termeszthető helyre vetéssel, és nem igényel túl sok gondoskodást sem.
3. Új-zélandi spenót
Az íze és a neve olyan, mint a már jól ismert spenóté – de valójában mégsem spenót. Még csak nem is rokona annak… Miután egyre gyakoribbak a forró nyarak, érdemes lehet „jó barátságot kötni” a növénnyel, amelynek egyébként a felhasználása is a spenótéhoz hasonló.
Április végén, májusban érdemes vetni a magjait, amikor már tartós melegre számíthatunk, mivel a fagyra érzékeny. Különösebb gondoskodást a növény nem igényel, de ha szép, üde leveleket szeretnénk szedni róla, akkor érdemes bőkezűen ellátni vízzel. Persze, nem kell, hogy pangjon körülötte a talaj, éppen csak a naponta-kétnaponta jusson eszünkbe az új-zélandi spenótunk, különösen akkor, ha aszályos időszak köszönt be a nyáron.
4. Cikóriasaláta / Endívia
Az endívia első ránézésre olyan, mint egy formás kis saláta, holott egészen más származással büszkélkedhet. A (gyakran kék virága miatt a búzavirággal összetévesztett) mezei katáng az őse, amely nálunk is őshonos növény. (Meg kell jegyezni, hogy nemcsak a mezei katáng nemesített változatát nevezzük endíviának, hanem a rokon Cichorium endivia növényt is, amely jellegében, ízében is rendkívül hasonlatos a Cichorium intybus szóban forgó nemesített változatához.)
A cikóriasaláta kedveli ugyan a meleg, napsütötte helyet, de némi árnyékot is elvisel. Ültetni májusban érdemes helyre vetéssel, majd június-júliusban kezdhetjük szedni a leveleket. A rendszeres öntözés segít abban, hogy levelei épek, zamatosak maradjanak.
5. Csicsóka
Sokan találkoztak már a csicsóka kellemesen mogyorós ízvilágú gumóival a boltokban, de azt már talán kevesebben tudják, mennyire egyszerűen termeszthető a növény a konyhakertekben. Sőt, a többség talán nem látta még a tetszetős, „mini napraforgóhoz” hasonlatos sárga virágzatát sem…
A csicsóka szinte bármilyen talajon megél, fontos azonban, hogy napsütötte helyet találjunk neki, és rendszeresen, bőségesen öntözzük. A kezdeti döcögős növekedést követően roppant hamar képes a magasba törni, így jól tesszük, ha egy karóval vagy más támasztékkal elejét vesszük a növény szárának esetleges károsodásának.
Késő ősszel vagy április-májusban érdemes elültetni a gumókat, ha először ültetjük a növényt, de ha már a saját csicsókagumók egy részét ültetjük, akkor nyugodtan a földbe helyezhetjük azokat októberben is. (Hiszen a gumók minősége a tárolással általában csak romlik…)
+1 Feketegyökér
A feketegyökér főleg az olasz-spanyol-portugál konyha kedvelt fűszernövénye, amely azonban nálunk is igen könnyedén termeszthető. Hogy hogyan, arról korábban ITT írtam.
