(Borítókép: Fortepan / Schermann Ákos)
A farsang kezdete minden év január hatodikára esik, majd húshagyókedd éjfélekor (vagyis hamvazószerda kezdetével) ér véget. A legvidámabb időszak azonban kétségtelenül a farsangi időszak utolsó három napja volt, amelyet a „farsang farkának” is nevezünk.
A legnépszerűbb, máig is megőrzött farsangi „játék” maga az alakoskodás, vagyis az álruhák, álarcok felöltése, s az abban való mulatozás. Ezen kívül nem voltak ritkák a különböző versengések, tréfálkozások, és gyakorta kerültek elő a mindenféle hangos, csörgő, kattogó, zörgő hangszerek is, amelyeket a gyerekek továbbra is előszeretettel használnak.
Ilyenkor érdekes lehet kipróbálni a gyerekek által kevésbé ismert ügyességi játékokat, mint például a gólyalábazás vagy a facsigázás, de a már ismert eszközöket is fel lehet használni, így például a karikahajtás, zsákban ugrálás és hasonló játékok is szórakoztatóak lehetnek.
Farsang van
Farsang van,
Farsang van,
Járjuk a táncot gyorsabban!
Förgeteges ez a bál,
Még a ház is muzsikál!
Elmúlt farsang
Elmúlt farsang, bizony, el!
Kinek használt, kinek nem…
Nekem használt, neked nem;
Én táncoltam, te meg nem.
Jer, jer, kikelet!
Jer, jer kikelet,
Seprűzd ki a hideget,
Ereszd be a meleget,
Dideregtünk eleget!
Farsangi ének – Szalonnagyűjtéshez, Kiss Áron gyűjtése nyomán
A fiatal fiúk eredetileg házról-házra jártak egy fanyárssal, amelyre a háziasszonyok szalonnadarabokat szúrtak rá. Ezt persze ki is kellett érdemelniük az énekléssel, verseléssel.
Az óvoda, iskola életébe könnyebb átültetni ezt a szokást, ha a házak és a szalonna is csak jelképesen jelennek meg, noha a valóságos házról-házra járás még emlékezetesebb lehet. Erre egy megfelelő megoldás, ha a gyerekek egyszer egyik, másszor a másik fele alkot kört, a többiek pedig hurkapálcákkal felszerelkezve adják elő a rövid farsangi mondókájukat. A hurkapálcára aztán gyűjthetnek valamilyen édességet, például fánkot, pillecukrot. Minél kisebbek a gyerekek, érdemes annál kevesebb „házat” kialakítani, nehogy idejekorán unalmassá váljon a játék.
A szalonnagyűjtéshez eredetileg előadott mondókák közé tartozott például a következő:
Hopp, hopp farsang!
Megölték az ártányt.
Nem adták a máját;
Csak a szalonnáját.
Adjon az Úr Isten
Ennek a gazdának
Fiat, szép ökört,
Nyolez kis béröst,
Arany ekét a kezébe,
Arany búzát a földébe,
Hopp. hopp farsang!
Lőringő farsang!
(Kiegészítés, magyarázat: Az ártány olyan hím ivarú sertés, amelyet kifejezetten vágásra szántak, s ennek érdekében voltaképpen „ivartalanították” is azt még fiatalon.)
Ugyancsak használható a következő, valamivel rövidebb mondóka a játékban:
Itthon van-e a gazda,
Van-e jó farsangja?
Menjen fel a padra,
Hozzon le szalonnát,
Szúrja a nyársamra!
Állatos farsangi mondóka
Farsangolnak az állatok –
Ilyen csodát már láttatok?
Álmából kelt a vén medve,
Fánkokat néz epekedve.
Az meg ott a kenderike:
Várja, dalát kedvelik-e.
Réce táncol nyulacskával,
Farkas meg róka komával.
Borz uraság másként mulat:
Eszik, iszik finomakat.
Farkasnak öltözött bari,
Felismeri őt valaki?
Versenyt fut teknős a nyúllal,
Biztatják kereppel, szóval.
Nézd, micsoda víg forgatag!
Gyere, érezd hát jól magad!
Farsangi mondóka
Figyelem, figyelem!
Közhírré tétetik,
A farsangi ünnep,
Most elkezdődik.
Ide gyűljön apraja, nagyja,
Aki a maskarákat
Látni akarja!
Aki itt van,
Haza ne menjen,
Aki nincs itt,
Az is megjelenjen!
Maskarások,bolondok
Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot,
Vonuljon már el a tél,
Örvendezzen, aki él!
Táncos mondóka
Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járják a bolondját,
Dínom-dánom, vigalom,
Nincs a táncra tilalom!
Tél végi mondóka
Elegünk van már a télből,
Hóból, fagyból, hideg szélből.
Jöttünk vígan maskarában,
Télbosszantó maszkabálba!
Szóljon zene síppal, dobbal,
Fusson a tél vándorbottal!
Jöjjön tavasz hívó szóra,
Házunk előtt nyíljon rózsa!
Aki itt van, mind erre vár,
Kezdődjék már a karnevál!
