A kamcsatkai mézbogyó ültetése, metszése, gondozása, legnépszerűbb fajtái

Sokak számára továbbra is újdonságot jelent, amikor a kertészetben kamcsatkai mézbogyóval találkoznak, noha valójában egy évek óta hazánkban is sikeresen termesztett, erősen fagytűrő és egészséges termésű növényről van szó.

Bevezetés – Ismerkedj meg a kamcsatkai mézbogyóval!

Dacára annak, hogy a kamcsatkai mézbogyó (Lonicera Caerulea) remekül érzi magát a magyarországi éghajlati viszonyok között is, egyelőre viszonylag kevéssé ismert bogyós gyümölcstermőről van szó. Feltehetően az a viszonylagos népszerűtlenségének az oka, hogy gyümölcsével alig-alig találkozhatunk a boltokban, így nincs gyakran alkalmunk megízlelni a többé-kevésbé az áfonyához hasonló bogyókat – pedig ha többen kóstolhatnák a mézbogyót, bizonyára sokkal több kertbarát ültetné a cserjét. Különösen igaz ez azért, mert a mézbogyó ültetése cseppet sem bonyolult folyamat: a növény a talajra meglehetősen igénytelen, az árnyékos helyektől eltekintve minden fényviszony mellett megél, rendkívül fagytűrő, és az első évet követően az öntözése sem igényel rendkívüli odafigyelést. A megfelelő porzópárok kiválasztása ugyanakkor megkövetel némi utánajárást – de erről később esik még szó.

A loncfélék közé tartozó mézbogyó más tájakon ugyanakkor hosszú múltra tekint vissza, hiszen például Oroszországban, Kanadában és Japánban évtizedek óta szívesen termesztik és fogyasztják az antioxidánsokban, káliumban, vasban, A-és C-vitaminban gazdag gyümölcsöt. Ha pedig már szóba kerültek a pozitív egészségügyi hatásai, érdemes megjegyezni, hogy némi gyulladáscsökkentő hatása is van, és nemcsak a szív- és érrendszer, de a szem egészségét is támogatja. Ráadásul, miként a legtöbb gyümölcs, a napi megfelelő rostbevitel biztosításából is kiveszi a szerepét, miközben 100 grammja kevesebb cukrot tartalmaz, mint ugyanennyi alma, szőlő, vagy akár kivi.

A hosszúkás bogyók egyébként színükben és megjelenésükben ugyan leginkább a kék áfonyához hasonlítanak, de ízük inkább a málnára emlékeztet, noha mindenki picit másként írja le az ízélményt. A mézbogyó felhasználása történhet sütéssel, főzéssel, de természetesen aszalható is. Mégis, a legüdébb, legzamatosabb akkor lesz a mézbogyó, ha frissen szedve nyersen fogyasztjuk!

Több kerttulajdonos is arról számolt be, hogy még azok a gyerekek is előszeretettel csemegéztek a mézbogyó terméseiből, akik egyébként nem annyira kedvelik a zöldségeket és gyümölcsöket. Jó ötlet lehet tehát a „gyümölcskerülő” lurkók szülei, nagyszülei részéről, ha tesznek egy kísérletet két-három mézbogyó nevelésével – hátha nekik is beválik a növény, és ráveszik a gyerekeket, hogy egyenek egy kis gyümölcsöt is!

A mézbogyó ültetése – 1. rész: A megfelelő időpont és helyszín kiválasztása

A mézbogyó ültetése ideális esetben ősszel, még a téli fagyok előtt, illetve tavasszal, az utolsó fagyok után történik, így vehető biztosra, hogy a kis csemeték túléljék életüknek ezt a kezdeti kihívását. Ugyanakkor abban az esetben, ha lekéssük az őszi ültetést, szintén nem kell feltétlenül lemondanunk a növény telepítéséről. A mézbogyó ültetése télen is lehetséges abban az esetben, ha kifogunk egy olyan időszakot, amikor a talaj nem fagyos, azonban a biztos eredmény érdekében elsődleges tervként tanácsosabb a tavaszi ültetést célként kitűzni ilyen esetben is. A tavaszi ültetéssel ellenben nem kell megvárni a tartós melegeket, ha jó az idő, már akár február végén, március elején is ültethetjük a növényeket. Általános szabályként elmondható, hogy a mézbogyó ültetésére legalkalmasabb hónapok a következőek: ősszel október vagy november, a tél végén és tavasszal pedig február (annak inkább második fele) és március.

A mézbogyó számára a kert napfényes részei a legelőnyösebbek, azonban még a félárnyékos helyeket is képes tolerálni, ha csak ilyen áll rendelkezésre. A kert teljesen árnyékos pontjaira nem érdemes ültetni, hiszen itt aligha várhatunk tőle érdemi terméshozamot, még ha el is vegetál egy ideig maga a növény.

Talaj szempontjából a mézbogyó nem különösebben válogatós, azonban a pangó vizet huzamosabb ideig nem igazán tolerálja, így lehetőleg jó vízelvezető talajba kell ültetni. Ha cserépben neveljük, akkor is elvárás, hogy ne pangjon alatta a víz, noha ilyen esetben gyakoribb öntözést igényel, mintha szabadföldbe ültetnénk. A pangó víz mellett a talaj kiszáradása sem ideális a növény számára, így a különösen meleg és csapadékszegény nyári hetekben mindenképpen jó döntés a mézbogyó öntözése.

A mézbogyó ültetése akkor lesz igazán sikeres, ha a talaj előkészítésével támogatjuk a növény kezdeti fejlődését. Érdemes a növény gyökérzeténél nagyobb, legalább kétszer olyan mély és hosszú gödröt ásni, de a gyomirtás és a trágyázás is javasolt. Jó, ha a fiatal növények néhány centiméterrel mélyebbre kerülnek a földbe, mint amilyen mélyen az addigi közegük (pl. cserép) voltak.

Kiskertekben a növények közötti ideális távolság az egyes növények között legalább másfél, azonban legfeljebb négy méter. Eleinte ez viszonylag nagy távolságnak tűnhet, hiszen a legtöbb kertészet fél métert sem elérő méretű parányokat árusít, azonban a mézbogyó magassága idővel elérheti a másfél métert, míg szerteágazó ágainak köszönhetően szélessége is jelentőssé válik. A négy méteres határnál pedig azért nem tanácsos távolabb ültetni az egyes cserjéket, mert növelheti a beporzás sikerességét, ha viszonylag közel vannak egymáshoz a növények.

A mézbogyó ültetése – 2. rész: Fajtaválasztás, keresztbeporzó-párok kiválasztása, néhány példa a jó párosításra

Mivel a nem önbeporzó növényről van szó, mindenképpen legalább kettő cserjét kell telepítenünk. S hogy miért a legjobb döntés különböző fajtákat választani, az alább kiderül!

A mézbogyó ültetése során kiemelten érdemes figyelni arra, hogy legalább két fajtát ültessünk, ezzel ugyanis jelentősen növelhető a terméshozam. Feltéve, ha megfelelően választjuk ki a keresztbeporzó párokat!

Az egyes mézbogyó fajták különböző időpontokban virágoznak és érlelnek termést, ezt pedig mindenképpen érdemes figyelembe venni a növények telepítésénél. A korai virágzású fajták már akár április elején virágozhatnak, míg a késői virágzásúak esetében megeshet, hogy már jócskán május havában jár az idő, amikor az első vajszínű kis virágok megjelennek.

Példák porzópárokra:

• Blue Belle és Blue Bird
• Berry Blue és Cinderella
• Borealis és Tundra
• Honeybee és Berry Smart
• Honeybee és Aurora
• Blue Moon és Blue Velvet
• Blue Banana és Blue Pacific
• Boreal Blizzard és Berry Beauty
• Haskap Star és Aurora
• Aurora és Indigo Gem
• Wojtek és Zojka
• Berry Blue és Polar Jewel
• Tundra Gold és Honeybee
• Indigo Gem és Indigo Treat
• Tundra és Aurora
• Jugana és Vostorg
• Candy Blue és Jugana
• Boreal Beast és Berry Babe
• Haskap Honey és Haskap Heaven
• Aurora és Borealis
• Berry Best és Berry Breeze
• Indigo Gem és Tundra Titan

Alapvető szabályként tehát elmondható, hogy a közeli virágzású fajták többnyire jó beporzópárokat alkothatnak, de a fajták sokasága és sokfélesége miatt nem árt utána járni a kertészetben a tervezett párosítások megfelelőségének.

A sikeres beporzásnak nem egyedüli feltétele a jó porzópárok kiválasztása, akad még néhány tényező, amelyet figyelembe kell venni.

A beporzást javarészt a rovarok, tehát például lepkék vagy méhek, poszméhek végzik el számunkra, ami azt is jelenti, hogy érdemes ezeknek a parányi ízeltlábúaknak kedveznünk a kert kialakításakor. Minél több beporzó rovar látogat hozzánk, annál remekebbül fog működni ez a csodaszép természetes folyamat, s annál nagyobb eséllyel roskadoznak majd gyümölcstől a növényeink is.

Ugyancsak fontos figyelembe vennünk, hogy ami emberi léptékkel talán nem nagy távolság, az a rovarok számára már jelenthet akkora „akadályt”, hogy ez megakadályozza őket a növények pollenjének hatékony továbbításában. Vagyis, ha a két mézbogyót nagyon messze ültetjük egymástól, jelentősen csökken az esély rá, hogy a beporzók egyikről a másikra szállítják a pollent. S hogy mi is a „túl messze”? Nos, általános tanács szerint körülbelül 15 méter az a távolság, amit semmiképpen sem ajánlatos túllépni a mézbogyók ültetése során.

A mézbogyó ültetése – 3. rész: A mézbogyó szaporítása

A mézbogyó szaporítására a dugványozás a legpraktikusabb megoldás, noha valójában a hagyományos fajták tekintetében a magról történő szaporítása is meglehetősen egyszerű. Természetesen a magról nevelés esetén nem vehetjük biztosra, hogy az anyanövény tulajdonságai jelennek meg az újabb növényben, különösen akkor, ha több mézbogyó fajta is fellelhető a kertben. Ezzel szemben a dugványozással szaporított új növény az anyanövénnyel voltaképpen megegyező lesz.

Dugványozás esetén legjobb, ha nyár elején választunk le szárdugványt egy egészséges, erős növényről steril, éles eszköz (pl. metszőolló) használatával. Igen jól gyökeresedik az ilyen módon beszerzett szárdugvány vízben, ugyanakkor természetesen fontos a rendszeres vízcsere.

Magról történő szaporítás esetében a magokat meg kell tisztítani, majd a megtisztított magokat a nyár folyamán helyezhetjük nyirkos földbe. Amennyiben továbbra is nyirkosan tartjuk a földet, és nem érik extrém hatások a magokat, jó eséllyel kifejlődnek a kis növénykék. Általában az ilyen módon szaporított mézbogyó valamivel később hoz termést, mint a dugványozással szaporított növények.

A mézbogyó gondozása – 1. rész: Általános útmutató

A mézbogyó gondozása meglehetősen egyszerű, többnyire még télen sem igényel különösebb odafigyelést a növény. Igaz ugyanakkor, hogy a nagy meleget nehezebben viseli, s a perzselő napsugarak, valamint az extrém hőség és a túlzsúfolt, kártevőktől hemzsegő kertek fullasztó körülményei ezt a cserjét is érzékenyebbé tehetik egyes kártevők „ténykedéseire”. Leggyakrabban a lisztharmat támadhatja meg a mézbogyót, de lehetséges, gyakoribb kártevői közé tartoznak még a levélatkák és egyes molyok is. Ezen kívül a madarak is szívesen dézsmálják az édes gyümölcsöket, így ellenük komolyabb kártétel esetén érdemes madárhálót alkalmazni.

A mézbogyót az első évben mindenképpen rendszeresen kell öntöznünk, majd később már csak a szárazabb időszakokban érdemes fokozottan ügyelni a vízellátásra. A nagy hőséget és szárazságot a növény nem szereti, így a problémás időszakokban mindenképpen javasolt elegendő vízzel ellátni a mézbogyót, s a nyári kánikulában a körülötte/alatta heverő mulcsréteg áztatása is kifizetődő lehet.

A mézbogyót érdemes évente egyszer trágyázni, azonban meg kell válogatnunk, hogy milyen tápanyagokat juttatunk a talajba, hiszen annak továbbra is enyhén savasnak vagy semleges kémhatásúnak kell maradnia. A trágyázás ideális időpontja leginkább a tavasz.

A mézbogyó gondozása – 2. rész: A mézbogyó metszése

Jó hír, hogy az első években nem kell bajlódni a mézbogyó metszésével. Amíg a növény el nem éri a 3-5 éves kort, egyetlen feladatunk legfeljebb az elhalt ágak eltávolítása lesz.

Legtöbbször az ötödik évben kell megkezdeni a növény metszését, azonban nem érdemes túlmetszeni a mézbogyót, ugyanis főként az új hajtásokon érlel gyümölcsöt, így azok eltávolítása jelentősen visszavetheti a hozamot.

A metszés a téli időszakban javasolt, illetve tavasszal még a vegetációs időszak előtt is elvégezhető ez a munka anélkül, hogy a növénynek károkat okoznánk vele. Fontos azonban észben tartani, hogy a mézbogyónak mind a virágai, mind pedig a levelei korai megjelenésével alaposan lekörözi a kert növényeinek a zömét. Vagyis: nem szabad sokáig halogatni a kora tavaszi metszést!

Az első metszést követően 2-3 évente érdemes elvégezni egy nagyobbacska tavaszi metszést, amelynek során el kell távolítani az elhalt, beteg, sérült ágakat, valamint ekkor meg lehet szabadítani a növényt a túl sok árnyékot vető és túl sűrű, vagyis a kórokozók terjedésének kedvező ágaktól. Az ilyen nagyobb metszések során érdemes a növényen keresni négy-öt, esetleg hat olyan erős és egészséges ágat, amelyek meghagyása mellett a mézbogyónk továbbra is kiegyensúlyozott, szimmetrikus formának örvendhet. Ezen kiválasztott idősebb ágak mellett mindenképpen érdemes meghagyni néhány erős, szépen fejlődő friss hajtást is. Utóbbiak az évek során megerősödve aztán átvehetik a korábban meghagyott, addigra már elöregedő ágak helyét.

A mézbogyó szüretelése, felhasználása

Nem kell megriadni, ha az ültetést követő egy-két évben egyetlen termést sem érlel a mézbogyó, ez tulajdonképpen még normálisnak mondható. A türelem azonban szó szerint is meghozza a gyümölcsét, hiszen egy-egy mézbogyón később akár hat kilogrammnyi gyümölcs is beérhet!

A mézbogyó szüretelésére fajtától és az adott év időjárási körülményeitől függően tavasz végén, nyár elején kerül sor. A bogyók első elszíneződését követően érdemes hálóval védeni a gyümölcsöt, hiszen nemcsak a kerttulajdonosok, de a madarak is árgus szemekkel figyelik, mikor válnak lilás színűvé a gyümölcsök!

Sajnos nem minden esetben érett az a mézbogyó, amely kívül már lilás színt öltött. Próbaként tanácsos néhány szem belsejét ellenőrizni, mielőtt nagyobb szüretelésbe kezdünk. Ha belül még zöldes színűek a bogyók, jobb várni egy picit, mivel a nem teljesen érett mézbogyó meglepően savanyú tud lenni.

A leszüretelt mézbogyót ugyanúgy használhatjuk, mint a hozzá nagyban hasolító áfonyát. Ehető nyersen, használható sütemények díszítésére, főzhető belőle lekvár, de éppenséggel szörp is. Süteményekben, smoothie-kban és mártások, chutney-k összetevőjeként is megállja a helyét. Aki kedveli az aszalt gyümölcsöket, későbbre is eltehet egy adagnyit a mézbogyóból ezzel a remek tartósítási eljárással.