Különösen erős szerencsehozó szimbólumok a világ minden tájáról, hogy otthonod bevonzza a szerencsét
Sokan úgy tartják, hogy a megfelelően berendezett otthon nemcsak kényelmet és megnyugvást hozhat az életünkbe, de egyúttal egy olyan tér is, amely hatással lehet a személyes életünkre és a sorsunkra. Ha te is így gondolod, bizonyára hasznosnak találod majd ezt a listát, amelyben több olyan erőteljes szimbólumot is bemutatunk, melyekkel a hagyományok szerint magadhoz édesgetheted a szerencsét.
1. Integető macska (Maneki neko)
Ázsiai üzletbe betérve tűnődtél már el valaha azon, hogy vajon miért üldögél a bejárat közelében szinte mindig egy hihetetlen cuki kis macskafigura, amely egyik karjával fáradhatatlanul integet? Nos, a cikk címe alapján nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az integető macska szerepe nem más, mint hogy a bolt tulajdonosainak szerencsét és gazdagságot hozzon.
Az integető macskák legfőbb jellemzője, hogy egyik mancsukkal egy hosszúkás koban érmét tartanak, ami a japán Edo-korszak fizetőeszköze volt, míg másik mancsukat úgy emelik a magasba, mintha integetnének. Gyakran találkozhatunk rajtuk egy felirattal is, amely lefordítva nagyjából annyit tesz: tízmillió arany. A felemelt jobb mancsa vagyont „csalogat” az üzlethez, míg ha a cica a bal mancsával integet, úgy több vásárlót vonz a boltba.
A trükkös dolog azonban az, hogy még a maneki-neko színeinek is szimbolikus ereje van. A fekete például a gonosz szellemek és lények elűzését szolgálja, az arany a vagyonszerzést segíti elő, a piros a betegségektől véd, a fehér pedig a boldogság és lelki tisztaság bevonzásában segít.
Többnyire ezekkel a színekkel találkozunk, de ritkábban más színűek is lehetnek az integető macskák. A rózsaszín maneki-neko az igaz szerelmet segíthet megtalálni, a zöld a család jólétét és biztonságát szolgálja, a kék pedig különösen a diákok és egyetemi hallgatók számára lehet hasznos, hiszen a tanulmányokban elért sikert remélik tőle.
Hogy honnan is ered pontosan a szerencsés cica legendája, ma már nem tudja pontosan senki. Több tucat közismert legenda és történet mesél arról, hogy egy – többnyire kóborló, éhező – kis jószág hogyan hálálta meg a vele jóságos embereknek a kedvességüket. Most röviden bemutatunk ezek közül kettőt is, amelyek a maguk kedves módján hozzájárultak ahhoz, hogy az integető macska alakja meghódítsa jóformán az egész Távol-Keletet.
Az egyik legismertebb legenda szerint valamikor régen nagy szegénységben gondoskodott macskájáról egy buddhista szerzetes, mígnem egy esős, viharos napon váratlan dolog történt. Egy nagy hatalmú, vagyonos úr érkezett ugyanis, aki a zivatar elől keresett menedéket. (Más források szerint a közeli erdőben vadászott.) Az uraság felfigyelt egy macskára, aki különös módon felemelte az egyik mellső mancsát, mintha csak jelezni akarna neki valamit. A szokatlan „égi jelen” meglepődve a látogató közelebb húzódott a macskához, s legnagyobb meglepetésére pillanatok múlva ott csapott le a villám, ahol ő korábban várakozott. A bőséges jutalmat természetesen nem sajnálta megmentőjétől és annak gazdájától.
Egy másik történet szerint – amely a XIX. századra datálja a maneki-neko „születését” – Tokióban egyszer élt egy igen szegény idős asszony, aki egészen addig nagy szeretettel gondoskodott egy macskáról, amíg egy nap nem tudta többé ellátni az állatot élelemmel, és búcsút kellett vennie tőle. A macska ekkor megjelent a nő álmában, és azzal a tanáccsal látta el, hogy készítsen apró, szerencsehozó figurákat. A nő így is tett, és csakhamar vagyonra tett szert a cicaszobrok árusításával.
Az integető macskáról szóló történetekben nagyon érdekes, hogy megtanítanak rá: a szerencse nem készen kapott adomány, hanem mindig valamilyen pozitív döntés hatására teljesedik ki. Hiszen mi lett volna, ha nem gondoskodnak a macskáról? Nem nehéz belátni, hogy ilyen esetben nem érték volna el mindazt, amit a történetekben megjelenő jóságos vagy könyörületes tetteikkel kivívtak maguknak. Hétköznapi példákra fordítva mindezt úgy képzelhetnénk el, hogy ha egy adandó lehetőséget észrevéve nem tesszük meg a helyes lépéseket, úgy a szerencse elillan a kezeink közül, mintha soha nem is környékezett volna meg minket.
2. Patkó
A magyar hiedelemvilágnak is szerves része volt a szerencsehozó patkó, amelyet a mai napig gyakran láthatunk a bejárat fölé, az istállókra, esetleg a kapuhoz szegelve.
Az közismert, hogy a patkó a hagyományok szerint védelmet és szerencsét biztosít, de hogy ennek mi az oka, az már kevésbé egyértelmű. Köze lehet a neki tulajdonított varázslatos erőhöz annak, hogy a patkót jobbára hét szeggel rögzítették az állat patájához, ami ősi bűvös szám, valamint annak is, hogy elkészítésekor tűzben izzik – s a tűz gyakran a megtisztulás, újjászületés szimbóluma. Természetesen maga a patkó anyaga, a vas is érdekes tényező, hiszen ez az anyag a hiedelmek szerint távol tartja a gonoszt.
Nem volt mindegy az sem, hogy milyen irányba mutattak a felszegelt patkó végei. Amikor jobb felé néztek, C-betűre emlékeztetve Jézus Krisztus előtt tisztelegtek vele, míg a felfelé mutató patkók szarvakhoz hasonló megjelenésükkel idézték fel az ősibb hitvilág istenségeit.
Vannak, akik szerint a talált patkó hozza leginkább a szerencsét, hiszen akár a négylevelű lóhere esetében van ez, a menet közben elhullajtott s meglelt patkó önmagában sem egy mindennapi „zsákmány”.
3. Aranyhal, halak, akvárium
A hal igen gazdag szimbólum, amely sok esetben valamilyen átváltozással, spirituális mélységgel is összefüggésbe hozható.
Elsőre eszünkbe juthat a szilveszterkor kötelező hallakoma, amely annyi pénzt ígér, mint amilyen sok pikkelye a halaknak van, de sokaknak ismerős lehet az is, hogy a magyar népi hiedelemvilágban – jónéhány ázsiai népéhez hasonlóan – a halak azok az élőlények, amelyek közül a későbbi sárkányok kikerülnek. Utóbbiak persze koránt sem mindig olyan gonosz lények, mint az európai mítoszok zömében, s eleinte még a magyar sárkányok is közelebb álltak azokhoz az időjárást befolyásoló sárkányokhoz, amelyeket például Kínában gyakran fenséges, jóságos, vagy éppen szerencsehozó lényekként tiszteltek.
A kereszténységben a hal magát a hitvallást jelenítheti meg lévén, a halat jelentő görög ikhthüsz szó betűit a „Iészusz Khrisztosz Theosz Theu Hüiosz Szótér” mondat szavai betűinek összeolvasásával mozaikszóként használták egymás között a keresztények. Ez a mondat pedig annyit tesz: Jézus Krisztus, Isten fia a Megváltó. Mindezen felül az Újszövetségben többször is felbukkanó motívum a hal: János evangéliumában a kenyérszaporítás történetében kenyeret és halat kínál Jézus az összegyűlteknek, miközben a korábban halászattal foglalkozó apostoloknak is azt mondta, hogy immár „emberhalászokká” teszi őket.
Újabb ismerős hal lehet a népmeséinkben is felbukkanó aranyhal, aki többnyire valamilyen jótett fejében teljesíti a mesehős kívánságát. Ahogyan a maneki-neko esetében, úgy itt is megjelenik a gondolat, hogy a szerencse lehetősége ugyan illékony, és nem vehetjük biztosra, hogy valaha rátalálunk az aranyhalra, de amikor váratlanul felbukkan, nem hullik ingyen az ölünkbe. A történetekben mindig valamilyen önzetlen cselekedet vagy jótett hatására tesz ígéretet a halacska a kívánságok teljesítésére.
A halak a buddhizmusban is megjelennek, hiszen a nyolc szerencsejegy egyike éppen az a két aranyhal, amely eredetileg a Gangesz és a Jamuna folyók jelképeként jelent meg.
A fentieken túl a halak több észak-amerikai őslakos kultúrában a termékenység és vagyon, a kelta hiedelemvilágban pedig különösen a lazacot tisztelték, mint a bölcsesség, a jövőbetekintés, illetve a termékenység szimbólumát. A feng shui szerint az elefánthal vagyont és szerencsét hoz a házhoz, így ezt a különös, hosszú testű halat gyakran arany szobor formájában jelenítik meg az épületekben.
Sokan úgy tartják, hogy szerencsés lehet, ha egy otthonban megjelenik a hal szimbóluma valamilyen formában, s ennél is érdekesebb az, ha valódi, élő halacskák kapnak helyet egy szépen gondozott akváriumban. Ilyen esetben ugyanis máris hozzájuk csapódik két másik pozitív energiákat hordozó elem is: a zöld növények, illetve az áramló víz.
4. Szökőkút, csobogó
A feng shui elvei alapján az áramló víz, ami megjelenhet például egy kis csobogó vagy szökőkút formájában, a háztartást vagyonhoz juttathatja és szerencséssé teheti a pénzügyekben. Nem mindegy ugyanakkor, hogy hová helyezzük ezt az erőteljes jelképet, hiszen nem kellően gondos elhelyezése mintegy felbonthatja az otthonunk gondosan felépített harmóniáját.
5. Szélcsengő
A szélcsengők gazdagabb spirituális konnotációval bírnak, mint azt elsőre gondolhatnánk. Nemcsak a gonosz szellemek és lények távoltartására alkalmazták, de egyúttal többen úgy vélik, hogy meditatív, gyógyító légkört képes teremteni a különösen csengő-bongó hangjával. Emellett a feng shui tudatosan alkalmazza a megfelelően elhelyezett szélcsengőt csi-energia áramlásának fokozására.
6. Növények
A növényeket többen általánosságban is a szerencsével hozzák összefüggésbe, azonban van néhány olyan növény, amelyhez nagyon erős szerencse-szimbólum köthető.
Ilyen a mindannyiunk által ismert négylevelű lóhere, amely ritkasága miatt vívta ki az emberek figyelmét.
Sokan találkozhattak már a szerencsebambuszként árusított – egyébként nagyon dekoratív és különleges – növénnyel is, amely valójában egyáltalán nem bambusz. Míg a bambuszok a perjefélék közé tartoznak, akárcsak a füvek, addig a szerencsebambusz nem más, mint egy sárkányfa lemetszett hajtása. A feng shui szerint ha három levágott hajtást helyezünk az üvegvázába, az a hosszú élet, a boldogság és vagyon szimbóluma, míg az öt vagy hat ágacska a szerencse és vagyon, a hét pedig az egészség megjelenítője.
Szintén erős szerencseszimbólumok a citrusfélék, illetve az orchideafélék (vagy magyar nevükön kosborok).
7. Dala ló
Ahogyan a skandináv kultúra és lakberendezés egyre felkapottabbá vált világszerte, úgy a Dala lóval is egyre többször találkozhatunk. A megkapó formájú lovacskákat Svédországban, hagyományosan fából faragták és gyakran gazdag festéssel díszítették, s népszerű ajándék volt lényegében bármilyen ünnepi alkalomhoz kötődően. Az, hogy éppen a lóra esett a választás, nem meglepő. A zord tájon élő embereknek igen szoros és ősi kapcsolatuk volt a hátasaikkal, amelyek a mindennapi munkában is nagy segítségükre voltak. S dacára a keresztény hitüknek, a svédek bizony a korábbi, „pogány” hagyományaik nyomát is megőrizték, amelyhez a sámánok és lovak világa elválaszthatatlanul hozzátartozott.
8. Elefánt
Személy szerint mindig különösen bájosnak találtam az egzotikus cikkeket áruló boltokban a sokféle elefántszobrot – kicsit, nagyot, színeset, vagy éppen egyszínűt. Az igazság viszont az, hogy a bájos és különleges hangulatú elefántocskák nem pusztán a megjelenésük miatt vívták ki az emberek érdeklődését.
Míg Afrikában jellemzőbb, hogy az elefántra az erő és előkelőség szimbólumaként tekintenek, addig Ázsiában – ahol az ott honos faj egyedeit háziállatként is tartották – ezek a jámbor óriások inkább a bölcsesség, a hűség, a stabilitás vagy a szerencse jelképei. Kínában és Koreában kifejezetten a jó szerencse, a növekedés és a bölcsesség szimbóluma az elefánt.
Érdekesség, hogy a XVI. században Burma és Thaiföld királyai olyan nagy becsben tartották a szerencsehozó fehér elefántokat, hogy háborút vívtak négy példány birtoklásának jogáért.
9. Hamza
A Hamza-kéz igen ősi szimbólum, amely már a mezopotámiai kultúrában is megjelent azokban az időkben, amelyekből szervezett vallás nyomaira nem bukkantak még. Noha szerte a Közel-Keleten és Észak-Afrikában elterjedt szimbólum, elsősorban a judaizmus és az iszlám használja előszeretettel.
Többnyire szerencsét, védelmet és termékenységet remélnek tőle, noha az egyes kultúrák és vallások mind-mind másként értelmezik a szimbólum jelentését.
10. Fekete macska
Fekete macskával találkozni a világ nagy része szerint baljóslatú esemény, azonban nem mindenki vélekedik erről így. Nagy-Britanniában például a fekete macska egyenesen a szerencse futára. Itt úgy tartják, hogy aki fekete macskával találkozik, nagy szerencse érheti. Nem meglepő tehát, hogy számos üdvözlőlapon találjuk meg a fekete macska képét a jókívánságok mellett.
Más helyeken a teknőctarka macskákat azonosítják a jó szerencse előjelével. Ezeknek a macskáknak a bundáján különleges színfoltok tarkállanak, s a macskák genetikai sajátosságai miatt az ilyen mintázatú egyedek szinte mindig nőstények.
11. Pók
Szokták mondani, hogy ha valakinek pók megy a hajába, azt szerencse éri majd. Mégsem ez az egyedüli oka annak, hogy a pók felkerült erre a listára.
A hálót szövögető pókok számos kultúrában ragadták meg az emberek képzeletét. A lakota őslakosok például egymás közt egy olyan varázslatos lényről meséltek, aki időről-időre pók képében jelenik meg, s arra vár, miként bánnak vele az emberek. Iktomi, az alakváltó többnyire szerencsét hoz az embereknek, és segíti őket, de aki pók képében bántja őt, az számíthat a bosszújára.
A hopi indiánoknál is létezik egy hasonló figura, őt azonban gyakran csak Póknagyanyóként emlegetik. A neve onnan ered, hogy két formában jelenhet meg az emberek számára. Az egyik a pók, a másik lehetséges megtestesülése pedig egy idős, megviselt asszony képében történtik. Úgy tartják, hogy aki segítségül hívja Póknagyanyót, annak bőkezűen segít – például meggyógyítja vagy bölcs tanácsokkal látja el őket.
Végezetül, az álomcsapda mellett sem mehetünk el szó nélkül. A pókhálóra emlékeztető tárgy szintén erős szerencseszimbólum, amelyet eredetileg arra használtak, hogy mikor az ember teste és lelke közötti kapocs a leggyengébb – vagyis, az alvás során –, a gonosz lelkeket távol tartsák, miközben a segítő lényeket átengedjék az álmodó világába.