Az indiai lótusz ültetése, gondozása, szaporítása
A lótusz szemet gyönyörködtető vízi növény, amit sokan félnek otthon ültetni, mivel nálunk még nagyon egzotikusnak, nehezen gondozhatónak tűnhet. Ez azonban nem is állhatna távolabb az igazságtól! Az indiai lótusz (Nelumbo Nucifera) nálunk is kifejezetten jól tudja érezni magát sekély, napsütötte tavacskákban, de akár cserépben is!
A lótusz gondozása
Magyarországon a lótusz tavasz végétől egészen az ősz közepéig zöldell, télen a levelei visszafagynak, a rizómáját pedig fagymentes helyen kell óvni. Ha azonban olyan kerti tóba kerül, amelynek mélysége meghaladja az egy-másfél métert, legtöbbször gond nélkül képes áttelelni.
A pompás vízi növény számára a két legfontosabb környezeti tényező alighanem a napfény, illetve a nedvesség. Mindkettőben bővelkednie kell ahhoz, hogy igazán szép lehessen.
Ami a vizet illeti, fontos eloszlatni azt a két tévhitet is, hogy a lótusz vízminőség szempontjából különösebben válogatós lenne, vagy kifejezetten mély vizet igényelne. A valóság az, hogy akár folyton nedves, saras közegben is vígan eléldegél – csak arra kell ilyenkor figyelni, hogy innen ne ültessük rögtön mélyebb vízbe, mert akkor a meglévő levelei a víz alá kerülve elrothadnak, és idő, mire újakat tud növeszteni.
Ebből már ki is derül a lótusz egy érdekes tulajdonsága, mégpedig az, hogy a leveleit utólag már nem tudja magasabbra nyújtani. A növény mindig az aktuális vízszinthez igazodik, amikor új leveleket hajt. Ha később a vízszint emelkedik vagy ereszkedik, az újonnan növekedő leveleket tudja csak ehhez igazítani.
A lótusz számára legideálisabb az agyagos talaj vagy az iszap, melynek kémhatása ideális esetben semleges, vagy ahhoz közeli.
Tápanyagigénye ősszel, tavasszal mérsékelt, nyáron azonban érdemes vízinövények számára készített, vízben oldódó tápoldattal ellátni a cserépben tartott lótuszt.
Gondozható a lótusz cserépben is?
A lótusz remekül érzi magát akár egy nagyobbacska cserépben is, amennyiben a talaj nedvességtartalma biztosan magas marad tavasztól őszig. A talaj kiszáradását nagyon rosszul viseli. A cserépben nevelt lótuszt télire hűvös, nem túl fényes helyen kell teleltetni.
Lótusz a gasztronómiában
Ázsiában a lótusz magját, rizómáját és levelét is fogyasztják. A magok felhasználásakor érdemes ügyelni arra, hogy a magokban található csírarész igen keserű – így ezeket el szokták távolítani. Ehhez a magokon lyukakat ejtenek, és ezt a részt egyszerűen kipöckölik belőle.
Az egyik legjellegzetesebb lótuszos étel nem más, mint a Kínában előszeretettel fogyasztott holdsütemény. Ennek természetesen sokféle ízesítése lehet, de a lótuszmag-pasztával töltött az egyik legkedveltebb.
Az indiai lótuszt gyógynövényként is használják. Rizómája a hagyományos orvoslás hívei szerint az agy- és bélműködést támogatja, ezen felül jelentős az antioxidáns-tartalma és gyulladáscsökkentő hatással bír. A lótuszmagból készült teát hagyományosan a vese és lép gyógyítására használták.
A lótusz szaporítása
A lótusz rizómáról – kellően nagy tavacskában – magától is gyorsan terjed. A cserépben nevelt növények rizómáját is érdemes lehet megosztani néhány év elteltével, hiszen ahogyan a lótusz terjed és növekedik, aprócska élettere egyre szűkösebbé válhat számára.
Magról is viszonylag könnyen szaporítható növényről van szó, a legnagyobb nehézséget talán az okozza, hogy eléggé magas hőmérsékleten (26-30 °C) kezd csak kicsírázni a mag.
A lótusz szaporítása magról ugyan többnyire sikeresen elvégezhető, de ha a csírázás folyamatát gyorsítani szeretnénk, ezzel elősegítve, hogy őszre már egy erősebb növényünk legyen, van egy fontos feladatunk. A lótuszmag külső részét barna, vastag, vízálló réteg borítja, amelyet éppen annyira szükséges eltávolítani, hogy a belső, vajszínű rész láthatóvá váljon. A víz így képessé válik a mag belső részét elérni, a csírázás folyamata pedig megkezdődhet.
Ahogyan egy korábbi cikkben már írtam is, a lótusz magja rendkívül sokáig csíraképes (amíg a külső, kemény réteg borítja): akár évekig is szunnyadhat benne az élet úgy, hogy kedvező körülmények közt a növény növekedésnek indulhasson.
Az ültetéshez használt lótuszmag minősége akkor jó, ha (nem „törpe” fajták esetében) közel tölgymakknyi méretű, láthatóan ép, külső sérülésekről mentes. A külső rétege egységesen kemény, nem lehet összenyomni az ujjaink között.
Alább egy táblázatban összegzem a legfontosabb tudnivalókat!
| Talaj | Agyag, iszap – semleges kémhatású (6.5 és 8.0 pH-érték között) |
| Fényigény | Teljes napfény, napi legalább 6 óra közvetlen napfénnyel |
| Vízigény | Nagyon magas, a talaj legyen mindig kifejezetten nedves |
| Tápanyagigény | A nyári időszakban a cserépben tartott növényt háromhetente tápoldatozzuk (ősszel, tavasszal kisebb a tápanyagigénye) |
| Fagyérzékenység | A rizómát nem érheti fagy – hazai éghajlaton 1,5 méter mély vízben általában áttelel, de ha cserépben van, hűvös, nem túl fényes helyen kell teleltetni a rizómát. |
| Szaporítása | Magról, rizómáról lehetséges (kerti tóban magától is nagy ütemben képes elterjedni) |
| Virágzás | Nyár közepétől őszig |
| Az indiai lótusz színei (virág) | Rózsaszín, fehér (A sárga színű virágok az Észak-Amerikában honos Nelumbo lutea fajra jellemzőek) |
| Lótusz felhasználása a gasztronómiában | A növény több része is ehető, a magok belsejéből azonban a keserű „csírarészt” |
| Méret | Akár 1,5-2 méter magas hajtásai is lehetnek, de vannak „törpe” fajták is. |
