Emlékszem, félve vettem kezembe legelőször a különböző méretű, számomra ismeretlen funkciójú nemezelőtűket és a bolyhos, mókásan pihepuha gyapjút. Aztán eltelt két-három hét, és azon kaptam magam, hogy minden szabad percemben nagy igyekezettel döfködöm a barikáktól kölcsönzött színes „szőrfelhőcskéket”.
Van abban valami egészen varázslatos, hogy csodálatos alkotások készülhetnek olyan egyszerű anyagokból is, mint egy állatka szőre. Úgy értem: nem kell semmilyen süthető, szárítható gyurma, semmilyen márványtömb és véső, de még csak agyag és félelmetes forróság sem ahhoz, hogy rendkívül csinos, és nem mellesleg szinte teljességgel természetes kis szobrok, figurák, díszek készüljenek. Persze, időre már annál inkább szükség van a szebb alkotások létrehozásához.
Aki esetleg kedvet kap az alkotáshoz, annak nagy segítség lehet, ha tudja, milyen eszközöket, alapanyagokat érdemes beszereznie – hiszen a különböző méretű nemezelőtűk és a különböző típusú gyapjúk más-más célra megfelelőek.
A „kezdő tűnemezelő csomagba” én az alábbiakat javasolnám:
- Legalább 30 dkg kártolt gyapjú (ez a figurák alapjához kell, lehet olcsóbb gyapjú is, és a színe is lényegtelen, mert úgysem látszik majd)
- 5-5 dkg szalaggyapjú, mesegyapjú olyan színekben, amelyek az elképzelt projekthez kellenek (nyilván, egy tündérkéhez más színekre lesz szükség nagy eséllyel, mint egy kutyushoz vagy egy madárkához)
- Egy-egy darab finom (vékony), közepes, illetve durva (nagy) nemezelőtű
- Ha figurát készítünk, beszúrható üvegszem is ajánlott (legalább egy pár), illetve, varrható is megfelel, ha valaki szeret tűvel-cérnával pepecselni.
- Egy nemezelőalátét (egyes szivacsok is megfelelnek, de aki még nem tűnemezelt, jobban jár, ha direkt erre a célra gyártott tűnemezelő alátétet választ)
Ehhez kiegészítésként még kell egy igen fontos dolog: jó sok fantázia és kitartás, amivel életre kelhet az elképzelt kis figura vagy dísz. Aki kissé bátortalanabb azt illetően, hogyan is kezdhetne neki az első projektnek, számos webáruházban akár tűnemez alkotócsomagokat is beszerezhet, amelyekben éppen elegendő anyagot, továbbá (szerencsésebb esetekben) részletes, jól érthető leírást is talál. Emellett az interneten is sok-sok hasznos ötletet lelhetünk fel.
Öt dolog, amit örültem volna, ha tudok, mielőtt nekikezdek a tűnemezelésnek
- A különböző méretű (finomságú) tűk más-más célokra és munkafolyamatokhoz vannak kitalálva. Így például ítéletnapig szurkálhatunk egy kisebb adag kártolt gyapjút, mire az végre valamelyest összeáll, ha csak egy vékony, finom tűt használunk. Ellenben, a nagy tűvel dolgozva hamar azt tapasztalhatjuk, hogy már nem igazán tud az anyag belsejébe jutni – ilyenkor én előbb a közepes, majd legvégül a finom tűre váltok. Ha mókásan bolyhos hatást szeretnénk elérni (például szöszösebb küllemű állatkáknál), akkor a finom tűt kevesebbet kell forgatni. Pardon, nem forgatni, hanem döfködni. 🙂
- A tűt (szinte) mindig csak az anyagra merőlegesen érdemes használni! Persze, néha jobban kézre esik kissé féloldalasan szurkálni, de nem árt tudni, hogy ezzel kockáztatjuk a tű épségét. Különösen a kártolt gyapjúban maradhatnak keményebb növényi részek (hát, Istenem, a gyapjú előző tulajdonosa szeretett gyomok között kószálni!), amelyek egy-egy hirtelen mozdulat hatására könnyebben csorbítják és törik el az érzékeny kis tűk hegyét akkor, ha a mozdulat nem merőleges volt.
- Nem kell nagyon nagy mozdulatokat tenni! A tűnek ugyanis elsősorban a barázdákkal ellátott vége felel a gyapjú tömörítéséért. Ez egyben azt is jelenti, hogy az igazán szép eredmény érdekében jobban járunk, ha mindig kisebb adag gyapjúkat veszünk magunk elé, és a figuránkat fokozatosan építjük fel újabb és újabb adagok hozzáadásával. Nagyon nem találtam célravezetőnek azt, hogy már a legelején hatalmas labdányi gyapjút vegyek magam elé – a legjobb esetben is egy többé-kevésbé összeállt, de szabálytalan forma lett az eredmény. Ellenben, a folyamatos hozzáépítéssel pontosan, szépen dolgozhatunk.
- Igen, lehet ollót használni! Amikor már lényegében teljesen elkészültünk az alkotással, nyugodtan ragadjunk egy körömvágó ollót (azért ezt, mert az ívet kifelé fordítva biztosan nem vágunk a kész alkotásba), és a kilógó kis szálakat vágjuk le. (Hacsak nem éppen a pihés, bolyhos kinézet volt a cél.) Így sokkal tömörebb, készebb megjelenést kap az alkotásunk.
- Építhetünk vázat is a nemezszobroknak! Szégyen vagy sem, ez elsőre nem jutott eszembe. Vékony, könnyedén hajlítható drótokból építhetünk vázat a nemezszobornak, amely így egyfelől elkészülte után is valamilyen szinten mozgatható lesz, másfelől pedig biztosan „megáll a lábán”, és éppen olyan arányai lesznek, mint amit terveztünk.
A tűnemezelés folyamata nagyon röviden, nagyon tömören
A tűnemezelés első lépése a tervezés. Ki kell gondolni, hogy milyen gyapjúra lesz szükség, és nagyjából mennyire. Lehet vázlatot is rajzolni, így munka közben folyamatosan összemérhetjük vele az éppen készülő alkotást.
Ezt követheti (nem nem feltétlenül szükséges) a drótváz elkészítése – többnyire egy nagyobb drótot használok amolyan gerincfélének, majd erre csavarom rá szorosan a lábaknak szánt kisebb drótokat. Aki drótot használ, ne feledje, hogy a tűvel ezt el kell majd kerülnie, különben könnyen újabb tűk beszerzésére kényszerülhet…
Először mindig valamilyen olcsóbb gyapjúval építem meg a figurák alapját. Ez lehet a korábbi alkotásokból megmaradt „hulladék” is, de a nyers színű kártolt gyapjúk is tökéletesen megfelelnek a célnak. Hacsak nem aprócska figuráról van szó, soha nem az egész projektre elegendő mennyiségű gyapjúval kezdek neki, hanem apránként építek hozzá a már nagyjából összetömörített részekhez .A kezdeti lépések során még a durvább tű használható, majd a finom, aprólékos kidolgozás már a közepes, később pedig a finom tűvel történik.
Amikor már csak egy lépés választ el a kész alkotástól, végre kezembe vehetem a színes gyapjúkat is. Persze, ez is lehet kártolt gyapjú, de sokkal simább, puhább megjelenést tudunk elérni a szalaggyapjúkkal, mesegyapjúkkal. Ezeket nemezelhetjük hozzá az alkotáshoz annak érdekében, hogy a figurán végre megjelenjenek a színek és minták.
Ha szükség van bármilyen kiegészítőre, például beszúrható üvegszemre, akkor azt a legvégén, egy kevés ragasztóval rögzíthetjük. A beszúráshoz szükség lesz egy lyukasztóra, mert ilyenkor már olyan tömör az anyag, hogy nem engedi be még a kis fémszálat sem! (Bár, ha nincs más, vastag tűt szoktam használni e célra.) Illetve, a szemhéjakat még természetesen ezt követően kell kialakítani, ha valaki ilyesmire is rászánja magát.
A legegyszerűbb projektek azoknak, akik még csak ismerkednek a technikával
Ijesztő lehet a tűnemezelés azok számára, akik még soha nem próbálták. Az ő esetükben jó ötlet, ha vesznek maguk elé egy sütikiszúró formát, azt ráhelyezik az alátétre, majd mintegy „megtöltik” gyapjúval. A formán belül szurkálva előbb-utóbb összeáll a forma, és ezalatt megtapasztalhatják, hogyan, mennyire, mennyi idő alatt készülnek el egy-egy adag gyapjú tömörítésével.
Ezt követően már kisebb gyapjúlabdacsokból körkörösen haladva golyóbist, labdácskát is tömöríthetnek, immár bármilyen forma nélkül. Ez utóbbi már a három dimenziós alkotásra vezeti rá a kezdő tűnemezelőket.
