Volt idő – nem is olyan régen –, amikor még természetes volt, hogy az udvarokban tyúkok, kakasok, kiscsibék is kapirgáltak, a vasárnapi asztalokon pedig természetesen a belőlük és tojásukból készült nagyszerű finomságok illatoztak. Ma sem lehetetlen feladat a házityúk tartása, ahol pedig nagyobb tér áll a rendelkezésükre, ott ügyesen gyűjtögetnek is maguknak némi kiegészítő eleséget a madarak, így a táplálásuk is jóval egyszerűbbé válhat.
Régebben az elérhető fajták száma talán korlátozottabb volt, mint most, de az őshonos házityúk-fajták között is akadnak igen jó, főleg kettős hasznú tollasok.
Az alábbi listában szándékosan nem foglalkoztam a különböző hibrid tojó- és húsjellegű baromfikkal, hiszen úgy gondolom, az állatok egyik leghasznosabb tulajdonsága a reprodukció, méghozzá úgy, hogy az előnyös tulajdonságaikat az elkövetkező generációkra is elég megbízhatóan továbbörökítik.
A hibridek esetében ez sajnos nem így működik, így a gazdasszony vagy gazda kénytelen minden év tavaszán várni a falvakban jól ismert „napos libát, kacsát, csibét” árusító járművek idegtépő muzsikájára, vagy elmenni a helyi takarmányboltba (emlékszem, mikor gyerek voltam, még lehetett ott kapni csibét, nem tudom, ma más-e a helyzet) beszerezni az az évi szárnyasait. Szaporodni persze tudnak a hibrid baromfik is, félreértés ne essék… Éppen csak az utódok tulajdonságaiban csalódhatnak azok, akik a hasonló (néha már abszurd) teljesítményt követelnék meg tőlük.
A legjobb tojótyúk fajták háztáji tartásra és tenyésztésre:
Australorp
Formás, jobbára fekete vagy szürke színű, kifejezetten barátságos természetű kis tyúkfajta az australorp. A kifejlett tyúkok súlya valamivel 3 kilogramm felett jellemző, a kakas természetesen nehezebb is lehet. Látható tehát, hogy elsősorban nem vágásra érdemes tartani, hanem azért az évi 250-300 darab tojásért, amelyet egy-egy fiatalabb tyúktól várhatunk. Kedvelik a tágas tartási helyet, a környezetükben természetes módon elérhető táplálékforrások (rovarok, növényi részek, stb.) meglétét.
Leghorn
Különösen Észak-Amerikában vált népszerűvé a leghorn fajta, amelyet elsősorban tojáshasznú baromfiként érdemes tartani. A súlya gyakran a három kilogrammot sem éri el kifejlett korában, így húshozama nem számottevő, ellenben viszonylag egészséges – még ha egyes környezeti tényezőkre érzékeny is –, és éves tojáshozama is 280-320 db/egyed körül mozog. Könnyed, kecses testalkatukról és fehér tollazatukról viszonylag könnyen felismerhetőek. A „rideg” tartási körülményeket érdemes kerülni nála, ehelyett télen és nyáron is biztosítsunk nekik kényelmes, szalmával bélelt helyet és elegendő mennyiségű eledelt. (Persze, a könnyen hozzáférhető, friss ivóvíz mellett.) Kerüljük az egyedek túlzsúfolását is.
Rhode island „vörös”
A világ egyik legismertebb tojáshasznú fajtája a rhode island(i) „vörös” tyúk, amelynek ez a változata nem meglepő módon a tollazata színéről kapta a nevét. Hazánkban is sokan tartják, gondozása kezdő baromfitartók számára sem jelenthet különösebb kihívást, ráadásul évi akár 250-300 tojást is tojik egy-egy tyúk.
Plymouth Rock
Valamivel kisebb (évi 200-250 db) tojáshozamot tud produkálni a plymouth rock, cserébe viszont kedves külleme kárpótolhatja a baromfitartót. Ügyesen kapirgál magának élelmet, ha módja van rá, és természete is jellemzően kedves, szelíd.
A legjobb vegyes hasznú házityúk fajták háztáji tartásra és tenyésztésre:
Erdélyi kopasznyakú tyúk
Megoszlanak a vélemények arról, hogy egyetlen fajta-e az erdélyi kopasznyakú, ugyanakkor az nem is lehet vita tárgya, hogy szívós, élelmes, még a sötétebb őszi, téli időszakokban is viszonylag jól tojó állatról van-e szó… A legtöbben elsősorban a fedetlen nyakáról ismerik fel ezt a madarat, azonban ennél jóval többet tud a meglehetősen különleges, ősi fajta. Amennyiben nagy területen lehet szabadon, leleményesen feltalálja magát, és olyan hatékonyan keresgél, hogy esetenként csupán némi kiegészítő takarmányra van szüksége. A gyümölcsösökben is szép számmal kebelezi be a különböző kártevőket, így voltaképpen növényvédelmi szerepe is lehet. Érdekesség, hogy amennyiben más fajtával keresztezik a kopasznyakút, az utódnak a nyaka nagy része lesz fedetlen, és a nyak közepén egy kis tollpamacs helyezkedik el. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem érdemes a vásárokban naivan tollpamacsos nyakú „fajtatiszta kopasznyakút” venni. Ha valakinek csak kisebb helye van az udvarában a baromfik számára, a kopasznyakú talán nem a legelőnyösebb fajta, tanyákon, gyümölcsösökben viszont kifejezetten jó választás lehet. Kotlósként egyébként a fajta meglepő módon nem a legkiválóbb az általános vélekedések, tapasztalatok szerint.
Kendermagos magyar tyúk
Szintén nem a kisebb udvarokban, hanem a nagyobb tartási helyeken – tanyákon, gyümölcsösökben – mutatkoznak meg igazán az előnyös tulajdonságai a kendermagos magyar tyúknak. Érdekes módon éppen a színe az egyik erőssége: a ragadozó madarakat ugyanis a sok apró foltocska megtévesztheti, mintegy elrejtve tulajdonosukat a vizslató szemeik elől, így a baromfiknak jobb esélyeik vannak a túlélésre ott, ahol nagyobb számban élnek levegőből támadó ellenségeik.
A legjobb húshasznú fajták háztáji tartásra és tenyésztésre:
Jersey óriás
Valóban hatalmas testtömeget képesek elérni a jersey óriás tyúkok és kakasok – előbbiek akár 4-4,5, míg a kakasok (kapaszkodjunk meg!) 4,5-5,5 kilogrammot is nyomhatnak. Tulajdonképpen tartóiknak tojásból sem lesz hiányuk, legfeljebb a borús, sötét téli időszakban, hiszen a tyúkonkénti évi 180 darabos tojáshozam bárhogyan nézzük is, háztáji körülmények között elfogadható. (Gondoljunk erre úgy, hogy kétnaponta egy tojást nyerhetünk általuk, persze, sajnos nem ilyen kiszámítható és egyenletes módon elosztva.) Arra azért ne számítsunk, hogy pikk-pakk meglesz az a 4-5 kilogrammos testtömeg, hiszen a hibridekénél jóval egészségesebb, természetesebb ütemű fejlődés ezt nem teszi lehetővé. Cserébe viszont az így kialakult izomkötegek állaga, majd elkészítve zamata is kedvezőbb lesz. Aki nem kedveli a nagyon agresszív kakasokat (és persze, ki kedveli őket…?), az készüljön fel arra, hogy a tapasztalatok alapján e fajta hím képviselői közt gyakrabban találkozni igazán kiállhatatlan jószágokkal, mint a legtöbb másik fajta esetében. Persze, lehet szerencsénk az óriás jersey kakasokkal is, nem törvényszerű, hogy mindannyian agresszívak legyenek.
Orpington
Nagytestű, a hidegebb klímát is jól viselő, látványos megjelenésű angol fajta az orpington. Nemcsak méretei, de a különösen ízletes, omlós húsa is tökéletes húshasznú fajtává teszi az orpingtont. A tyúk akár 3,5, a kakas pedig mintegy 4,5 kilogrammos súlyt is elérhet. Nagyobb testméretük ellenére a mozgásuk nem nehézkes, és még évi közel 200 tojást is várhatunk egy-egy tyúktól. A gyakran egészen látványos színezetű tyúkok meglepően kedves, barátságos, érdeklődő természetűek, és nem is tartoznak a nagyon „repkedős” fajták közé a nagyobb testsúlyuk miatt. Ráadásul a tyúkok többségéből jó kotlós is válik. Alapvetően a kisebb és nagyobb udvarok szeretni való, mókás szárnyasa válhat belőle, és kis „szelídítéssel” akár a gyerekek kedvenceként is megállhatja a helyét. Teljes testtömegük eléréséhez természetesen több időre van szükségük, mint a legtöbb húshasznú hibridnek, de a már említett jobb minőségű hússal, illetve az általános jobb egészségükkel ezért bőven kárpótolnak. A személyes véleményem egyébként is az, hogy ne sajnáljuk azt a kevés plusz törődést a háziállatainktól, ha már egyszer az életüket adják (ha nem is önszántukból) nekünk!
Végezetül: a legbájosabb és legszebb „hobbi” tyúkfajták:
Sebright
Kevesebb, mint egy kilogrammos testsúlyukkal, kecses testalkatukkal és csodaszép tollmintázatukkal a sebright tyúkocskák és kiskakasok megnyerő ékei lehetnek egy-egy udvarnak. Nyilván, a húsukért nem érdemes tartani őket, és a tojáshozamuk is elenyésző a gazdasági jelentőségű és a hagyományos fajtákhoz képest. De valljuk be, aki egyszer látott egy ilyen kis madarat, biztosan megfordul a fejében legalább egyszer, hogy pusztán a szépsége miatt megérné tartani…!
Törpe selyemtyúk
Laikusoknak csak „az a szőrös csirke”, tisztes nevén azonban selyemtyúk… Ez a bohókás megjelenésű, roppant kellemes természetű állat nem kevés vidámságot tud csempészni az ember életébe. A tyúkok híresen jó kotlósok és türelmes anyák, általában a kakasok is szelídebbek, mint más fajták hím egyedei. Noha különleges bőrszíne miatt húsát is fogyasztják Ázsiában, és heti három tojást is produkál, mégsem ezek miatt kedvelt fajta, hanem pusztán különlegessége és kezessége miatt.
Chabó (másként zsabó, avagy japán törpe)
A chabo egy Japánból származó, alapvetően dísztyúknak szelektált fajta, amely igen szép, kecses testével és látványos farktollaival bűvöli el a baromfitartókat. Sajnos egy rá jellemző gyakori genetikai „hiba” miatt a tojások egy része általában életképtelen utódokat tartalmaz, vagyis ezekből nem kel ki csibe. Ellenben a tyúkok kiváló kotlósok, és egyes tanulmányok szerint optimálisabban képesek a tojások védelmére is, mint a nagyobb testű baromfik. A chabó kiválóan repül, így gondoskodni kell az ennek megfelelő tartási körülményekről, illetve a szárnytollak végét is le lehet csípni, de ez nyilván megmutatkozik majd a szárnyas küllemén is minimálisan.
(A borítókép forrása: pixabay.com / Pavlofox)
