A pomelo nemcsak hatalmas gyümölcsével, de csillogóan zöld leveleivel és látványos virágaival is csodálatot kelt sokakban, így nem is csoda, ha egy-egy gyümölcs beszerzését követően felmerül bennünk a növény magról történő szaporításának ötlete. Jó hír, hogy viszonylag egyszerűen nevelhetünk kis pomelofácskákat – de sajnos az esetleges gyümölcstermésre hosszú éveken át kell várni még a sikeres szaporítás esetében is.
A pomelo szaporításának első lépése: szerezzünk be friss, életképes magokat
A legjobb, ha közvetlenül a gyümölcsből nyerjük ki a magokat, hiszen a citrusok magja különösen akkor csírázik nagy sikerrel, amennyiben még friss.
Második lépés: a magok előkészítése
A magokat át lehet mosni, és a gyorsabb csírázás érdekében – közvetlenül a felhasználás előtt – a külső hártyát érdemes lehet lehántani róluk. Ha ez utóbbi, egyébként kissé pepecselős munkát kihagyjuk, pár órára meleg (de nem forró) vízbe is lehet áztatni a magokat.
Harmadik lépés: Csíráztatás
A csíráztatást kétféleképpen is elvégezhetjük – amelyek közül elsőként az egyszerűbb módszer leírása következik.
Az előkészített magokat bugyoláljuk konyhai papírtörlőbe, majd a papírt nedvesítsük be, de ne áztassuk el. A bebugyolált magokat helyezzük egy simítózáras zacskóba, majd helyezzük egy átlagos hőmérsékletű (20-25 fok körüli) szobába. Itt átlagosan másfél-két hét alatt csírázni kezdenek a magok, de ha ennél pár nappal, vagy akár egy héttel tovább tartjuk itt őket, abból sem származik nagyobb baj. (A nem hántolt, hanem csak áztatott magok általában hosszabb idő alatt csíráznak ki – az ő esetükben néha akár egy-két hónapnyi türelemre is szükség lehet.)
A csíráztatásra a másik lehetőség, hogy 1:1 arányban száraz mohát és palántaföldet keverünk össze, majd ebbe helyezzük a magokat kétszer olyan mélyre, mint amilyen hosszúak a magok. Nedvesítsük át az ültetőközeget, majd takarjuk le a cserép tetejét fóliával, hogy bent maradjon a nedvesség. Egy átlagosan meleg ablakban tökéletes helye lesz a kis magoknak a csírázás ideje alatt.
A negyedik, s egyben utolsó lépés: a kis pomelók átültetése, gondozása
A kicsírázott magokat kis cserepekbe ültethetjük – lehetőleg cserepenként egy magoncot tegyünk, hogy ne kelljen hamarosan ismét átültetéssel bíbelődni. A legideálisabb, ha kaktusz, pálma, illetve citrusföld keverékébe ültetjük őket, azonban lényegében a „sima” B típusú virágföldben is elvannak a növénykék. Amikor növekedni kezdenek a pomelóink, érdemes némi tápoldattal is támogatni a fejlődésüket. A savanyúbb talajt kedvelő növények számára alkalmas tápoldatot válasszunk, és meleg, napos időben kéthetente, hűvös és sötétebb időszakokban viszont csak ritkábban juttassuk azt a növények földjébe.
A téli időszakban túl sok növekedésre nem számíthatunk, azonban nyáron, különösen a naposabb helyeken és a kert világos, de nem közvetlen napsütésnek kitett területein, ahol a pomelók igazán jól érzik magukat, végre szépen fejlődésnek indulhatnak a növénykék.
Néhány tudnivaló:
A magról szaporított pomelo termése valószínűleg nem lesz egészen olyan, mint az a gyümölcs, amelyből a magokat eredetileg kinyertük. Gyakran a gyümölcs formája, mérete, de akár az íze is eltérő lehet.
Természetesen a saját pomelók termesztése több szakértelmet igényel, részben azért, mert ehhez oltani vagy szemezni kell a fákat. (Másként leghamarabb 8-10 év elteltével jelenhetnek meg a fácskán az első virágok, és ennek nyomán némi szerencsével akár gyümölcsök is.)
Noha eredeti élőhelyén a fa akár 10 méter magasra is megnőhet, lakásban vagy üvegházban tartva azért ritkaságnak mondható, hogy hasonlóan tekintélyes méreteket érjen el. Felénk gyakoribb, hogy 2-3 méteres magasságot érjenek el a jól gondozott, szobanövényként tartott pomelók.
Mivel a gombásodás problémát jelenthet a növény esetében, de eközben a talaj kiszáradása sem kívánatos, ezért nagyon fontos, hogy jó vízátvezető közegbe helyezzük a növényt. Az öntözésnél arra kell figyelni, hogy ne legyen soha teljesen száraz a föld, de ne is tocsogjon a víztől.
(A borítókép forrása: pixabay.com / luhaifeng279)
