Egyes fűszernövényeket és gyógynövényeket nagyon könnyedén szaporíthatunk szárdugványozással, ami ráadásul garantálja, hogy a kis növények még akkor is olyanok legyenek, mint az eredeti növény volt, ha az történetesen valamilyen fajtahibrid.
(Magról történő szaporításnál ez utóbbi nem garantálható, így legyen bármilyen pompás is egy hibrid növény, a magjából legtöbbször egy rá küllemében és tulajdonságaiban nagyon kevéssé hasonló növény fog kifejlődni.)
A fűszer- és gyógynövények közül különösen jól dugványozható vízben a rozmaring, a bazsalikom, illetve az oregánó is, azonban a rozmaring, levendula és az oregánó esetében is fontos, hogy a zöld szárrészeket vágjuk le, mert a szürkésebb, „fásuló” szárrészek már kevésbé hajlamosak a gyökérképzésre. A levendulát is könnyen dugványozhatjuk, ám nem vízben, hanem laza talajban.
A vízben történő dugványozáshoz a növényről vágjunk le egy 5-15 centiméter hosszúságú, ránézésre is egészségesebb, erősebb hajtásvéget, majd addig szedegessük le a leveleket, amilyen mélyen a növény a vízben lesz. (Máskülönben rothadásnak indulhatnak a vízbe érő levelek, ami a folyamatot hátráltatja.) A szárak vágásánál próbáljuk minél kevésbé megsérteni a hajtást – érdemes például éles, jól vágó ollót, metszőollót használni.
Egy befőttesüveg is tökéletesen alkalmas arra, hogy a vizet bele töltsük, és a növényt abban gyökereztessük. Az üveget egy fényes, de nem a tűző napnak kitett helyre érdemes tenni, és rendszeresen ajánlott cserélni a benne lévő vizet is. (Naponta, kétnaponta is megfelel, vagy visszatölthetjük mindig az elpárolgott vízmennyiséget, amíg a víz még tiszta.)
A gyökerek már nagyjából két hét múltán láthatóvá válhatnak, de a növény fajától és a körülményektől is függ, hogy milyen gyorsan vezet látható eredményre a folyamat. Mindenesetre nem érdemes az első kis gyökérkezdemények láttán máris elültetni az újdonsült kis növényeket – elegendő ezt akkor megtenni, ha már kicsit jobban kifejlődött a gyökérzete.
A levendulát, amint arról már szó is esett, leginkább földben tudjuk dugványozni. Ehhez egy cserépbe helyezzünk komposztból és homokból álló keveréket, és ebbe helyezzük a szárakat – melyeknek alsóbb leveleit ugyanúgy szedjük le, mint a vízben dugványozás esetében is tennénk.
A kis hajtásokat fényes, de nem tűző napnak kitett helyre tehetjük, a talajt pedig tartsuk nedvesen, azonban ügyeljünk rá, hogy soha ne „tocsogjon” a levendulahajtás a vízben, különben rohadni kezdhet.
Általában egy hónap elteltével már végleges helyére lehet ültetni a levendulahajtásokat.
A kép forrása: pixabay.com / monicore
