A házilag készített népi „gyógyírek” elkészítése mindig rejt magában valami különös bájt, hiszen kis időre úgy érezhetjük magunkat, mint az egykori idők javasasszonyai, füvesemberei – vagy éppen a fantasy történetek jóságos (vagy éppen furfangos) lápi boszijai. Kihez melyik áll a legközelebb…
(A kiemelt kép forrása: Pixabay.com / Molnár Szabolcs)
A fenyőrügyszirup ugyan hazánkban (legalábbis a mai Magyarország területét tekintve) a kevésbé elterjedt népi gyógyírek közé tartozott – lévén, nagy fenyveseink nekünk (már) nincsenek. Azért például a nyugati határnál fekvő Őrség területén a helyi vásárokban, termelői boltokban összefuthatunk mind a mai napig a fenyőrügyszörppel és a fenyősziruppal is. Nem csoda, hiszen ott jelenleg kiterjedt fenyvesekkel találkozunk szerte a tájegységben.
Aligha kell csodálkoznunk azon, hogy a skandináv országokban és Oroszországban van a legnagyobb hagyománya a fenyőszirupnak, amelyet a cudar klímájú területeken igen nagy becsben tartottak, mint az egészséget óvó „gyógyszert”. (Bizonyára jó okkal vélték valóságos „életelixírnek” a fenyőrügyszirupot, hiszen a rügyekben sok C-vitamin található, amelynek immunerősítő hatására a zord vidékeken élő emberek szervezetének nagy szüksége is volt.)
Fenyőfélék persze a mediterrán térségben is honosak, s már az ókori görögök is rájöttek arra, hogy ezeknek a méltóságteljesen a táj fölé emelkedő növényeknek bizony jótékony hatásai is vannak az egészségre. Maga Hippokratész is alkalmazta a fenyő hajtásos részeit úgymond terápiás célokra, igaz, elsősorban teaként, forrázva, vagy éppen a fürdővízhez adva.
A középkori Európában többféle célra is használatos volt a Pinus nemzetség (melynek egyik legismertebb hazai képviselője a vörös törzsű, parkokban is gyakran fellelhető erdei fenyő) fajaiból készült szirup, kivonat vagy főzet. Az egyik legfontosabb felfedezés – már, a kor embereit érintően – az volt, amelyet egy csak Cartier néven ismert orvos tett. Nevezetesen, hogy a fenyők leveléből kinyert kivonat jó ellenszere a skorbutnak. Akkor még nem tudták, de a fenyőrügyekben található C-vitamin miatt enyhítette a tengerészek és más, szegényes eledeleken élők tüneteit a fenyőrügyből készült kivonat.
Idővel rájöttek arra is, hogy a fenyőrügyszirup a köhögés ellen is alkalmazható, így a különböző felső légúti megbetegedések, sőt, tüdőgyulladás esetén is ezzel próbálták enyhíteni a tüneteket.
Mindamellett, hogy a fenyő a korabeli orvosok és gyógyítók kedvelt szere volt, az egyedülálló aromája miatt ételek, italok ízesítésére is használták. Éppenséggel, az ókori görögök olykor a bort is fenyővel ízesítették. A hívatlanul érkező rómaiak ízlelőbimbóinak ellenben már túl markáns volt ez az ízvilág, s „finnyásságuk” remek lehetőséget teremtett a görögöknek arra, hogy megelőzzék a borkészletük megcsappanását. Állítólag ugyanis idővel szándékosan azért kezdtek fenyőt tenni a borba, hogy nehogy római kézre, vagy inkább torokba kerüljön a becses italuk.
Szerencsére mi már nem vagyunk a fenyőszirupra utalva sem a skorbut ellen, sem akkor, ha valami komolyabb, köhögéssel járó betegség gyötör, de azért jó móka elkészíteni a saját kis gyógynövényes „patikánkat”.
Ráadásul a fenyőrügyszirup előállításához semmi különösebb eszközre vagy alapanyagra nincsen szükség, és a rügyek szedegetése is kifejezetten kellemes tevékenység, már csak a fenyők pompás illata miatt is. Az itt bemutatott recepthez cukrot ajánlunk – régen ugyan mézet használtak, de cukorral még egyszerűbb a folyamat, mert az arányokra is kevéssé kell figyelni. (Méz használata esetén nem mindegy, hogy mennyi rügyet használunk, mert a benne található víz hatására erjedni kezdhet, vagy megromolhat a szirup, ha túl sok fenyő kerül bele.)
Hogyan is készül tehát a fenyőrügyszirup?
Mindenek előtt, április közepe-vége felé kezdhetjük keresgélni a friss rügyeket a fenyőkön. A legideálisabb faj az erdei fenyő, azonban az ezüstfenyő, a lucfenyő, illetve a vörös fenyő hajtásai is használhatóak. Egészen június elejéig egyébként még van esély rá, hogy találjunk friss rügyeket.
NAGYON FONTOS, hogy kellő fajismeret nélkül ne álljunk neki rügyet gyűjteni, mert bár a fenyőfajokkal nagyon nem lőhetünk mellé, a tiszafának minden része (leszámítva a piros magköpenyt) erős méreg, amely akár halált is okozhat.
Aki nem ismeri a növényeket, mindenképpen hozzá értőtől kérjen segítséget, s ne interneten látott képek alapján próbálja eldönteni, hogy mi az, amit biztonsággal leszedhet, s mi, ami veszélyt jelent.
Érdemes továbbá olyan helyet keresni a rügyszedéshez, amely a forgalmas utaktól távol van, és szemmel láthatóan is egy tiszta, egészséges környezet, mivel felhasználás előtt nem jó túlzottan sokáig mosni a rügyeket.
A friss rügyeket könnyen felismerhetjük – ezek az ágacskák végén csücsülő, rendszerint még kisebb, a színükben a hajtás többi részétől jól láthatóan eltérő, világos, élénk zöld részek.
Saját kertből természetesen annyi rügyet szedünk le, amennyit csak szeretnénk, de erdőben inkább ne gyűjtögessünk. Ugyan gombát, vadgyümölcsöt, gyógynövényt fejenként 2 kilogrammig az állami erdőkben lehet gyűjteni, ez nem feltétlenül igaz a fenyőrügyre, hiszen az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény kimondja, hogy “Tilos erdőben élő fáról, cserjéről gallyat, díszítő lombot levágni (kivéve a minőségi törzsnevelést elősegítő nyesést), mohát gyűjteni.”
A szirup elkészítéséhez szükség lesz egy (vagy mennyiségtől függően akár több) jól zárható befőttesüvegre, illetve cukorra. (Nem csak a kristálycukor megfelelő, de például a fruktóz is.)
A dolgunk pedig mindössze annyi, hogy az üveg aljára pár evőkanál cukrot kanalazzunk, erre egy réteg rügyet, majd ismét cukrot helyezzünk. Ezt újabb fenyőréteg követheti, majd így folyhat ez tovább egészen addig, amíg még van hely az üvegben. Felül cukorréteg legyen.
A megtelt üveget zárjuk le, és várjunk néhány hetet. Amikor a cukor elolvadt, a rügyek pedig láthatóan fakóbbak lettek, összeestek, szűrjük le a szirupot, majd tároljuk a szirupot jól lezárva, hűvös helyen (akár hűtőben) fogyasztásig.
Természetesen annak sem kell elkeserednie, akinek nincs a kertjében fenyő, netán kertje sincsen, hiszen fenyőrügyszirup a gyógyszertárakban, bioboltokban is kapható, valamint azzal a hazai családi gazdálkodókat is segíthetjük, ha tőlük vásárolunk fenyőrügyszirupot, fenyőrügyszörpöt.
