Akár a csontjaink és izmaink egészsége is rámehet a fényszennyezés hatásaira, az élővilágra gyakorolt károkról nem is beszélve! Miközben azonban mi tehetünk a mesterségesen megvilágított éjszakák kizárásárt például egy függönnyel, az állatok és növények már nem ilyen szerencsések.
Érdekes kérdés, hogy mennyit ártunk valójában a fényszennyezéssel, s mit tehetünk ellene – mindenesetre abban valószínűleg a legtöbben egyetértenének, hogy például éjjel meglehetősen nagy örömet tud okozni az a pár lámpa, ami az utakat, járdákat bevilágítja. Akadnak persze más fényforrások is, így például a világító cégérek, amikre nem sok szükség van, ráadásul az otthonok ablakain át is sok fény szűrődhet ki, ha valaki nem használ redőnyt, sötétítő függönyt. Ebben a cikkben azonban nem is a probléma esetleges megoldhatóságáról vagy megoldhatatlanságáról lesz szó – most ugyanis elsősorban azt mutatjuk be, hogy mennyire sokrétű is az egész téma ahhoz, hogy elintézhetnénk egyszerűen egy legyintéssel.
A nagyvárosok fái hamarabb hajtanak leveleket
Egy 2016-ban a Proceedings of the Royal Society B című lapban megjelent tanulmány szerint akár 7 és fél nappal korábban hajtanak leveleket a fényszennyezésnek kitett fák, mint azok, amelyek kevéssé megvilágított helyen vannak. Miközben ennek tavasszal talán örülünk is a parkokat járva, a városi biodiverzitásra már ennek a csekélynek tűnő változásnak is komoly hatásai lehetnek.
Egyértelmű, hogy minél korábban hajtanak levelet a fák, az esetleges fagyok hatásai annál érzékenyebben érinthetik őket. Ennél azonban jelentősebb probléma lehet, hogy több rovar is akkortájt kel ki a petékből, amikor az első levelek megjelennek a fákon, ám a lárvák, hernyók a fényszennyezés hatásaival értelemszerűen nem tudnak számolni, s így mire ők meglátják a napvilágot, már nem táplálkozhatnak a csekély tannintartalmú, zsenge levelekkel. Változó, hogy ez az egyes rovarokat mennyire viseli meg, ugyanakkor a rovarok számának csökkenése mindenképpen káros hatással lehet a városokban élő énekesmadarakra, hüllőkre, kétéltűekre, apró emlősökre is, amelyek rovarral táplálkoznak. Így aztán elképzelhető, hogy így vagy úgy, de valamilyen szinten jóformán a teljes helyi ökoszisztémát érinti a korai levélhajtás.
Összezavarja a teknősöket
A tengeri teknősök élete mindennek mondható, csak egyszerűnek nem. Amint kibújnak a tojásból, ragadozók tucatjai lesnek rájuk, miközben a homokos parton kiszolgáltatottan igyekeznek a víz felé, ahol ugyancsak van mitől tartaniuk. „Hála” az emberiségnek, ezután jön még csak a java! A tengereket elhalmozó műanyag hulladék, a még mindig alkalmazott, az állatokra veszélyes halászati eljárások és a globális felmelegedés ugyanis mind-mind megnehezítik ezeknek a hüllőknek a túlélését. Mindennek tetejébe pedig a fényszennyezés is bizonyítottan káros hatással lehet a teknősökre.
Egy 2013-ban a Biological Conservation nevű lapban megjelent tanulmány szerint a fényszennyezés hatására megváltoztak a megfigyelt tengeri teknősök tojásrakási szokásai, méghozzá úgy, hogy más, a sok fényt kibocsátó városoktól távolabbi zug után néztek a tojásaikat lerakó nőstények. A fényszennyezés ráadásul nemcsak a felnőtt állatokat zavarja meg, de a tojásokból frissen kibújt egyedeket is, amelyek életük talán legveszedelmesebb útján a mesterséges fények hatására gyakran rossz irányba kezdtek haladni, s ezzel meg is pecsételődött a sorsuk…
Az izmok és csontok is gyengébbé válhatnak a fényszennyezéstől
Ha azt hinnénk, hogy mi feltétlenül megússzuk a fényszennyezést problémák nélkül, meglehet, hogy tévedünk. Persze, a mi életünkre nincsenek olyan drámai és jól észlelhető hatásai is mesterséges fényeknek, mint amivel a teknősöknek kell szembe nézniük, ugyanakkor nem kizárt, hogy a mi egészségünk is megsínyli a fényszennyezést.
Azt már több kutatás során is megfigyelték, hogy a túl sok mesterséges fény megzavarhatja a biológiai óránkat ezzel rossz alvásminőséghez és akár hangulatproblémákhoz, s közvetve a teljesítmény romlásához vezethet, de egy 2016-ban a Current Biology nevű lapban megjelent tanulmány még ennél is különösebb hatást tulajdonít a problémának. Amint azt megfigyelték, azoknak az egereknek, amelyek hat hónapon át éjjel is mesterséges fénynek voltak kitéve, a kísérlet végére törékenyebbé váltak a csontjaik, az izomzatuk pedig gyengébb lett. Miután természetes fényviszonyok között éltek, az állatok visszanyerték csontjaik és izomzatuk korábbi egészségét.
Természetesen minket nem ér azért mindig mesterséges fény, ráadásul a függönyöket is elhúzhatjuk, ezzel kizárva a beszivárgó fényeket, és sötétebbé téve a szobát, ráadásul a kísérletet rágcsálókon végezték, így még ha gyanítható is, hogy ránk nézve is hasonló hatások következhetnének be, biztosak nem lehetünk benne. Mindazonáltal érdekes látni, hogy a fényszennyezésnek ilyen váratlan hatásai is lehetnek.
Megváltoztatja egyes madarak viselkedését
A Southamptoni Egyetem kutatóinak megfigyelése szerint a vörösbegyek viselkedése is megváltozik a fényszennyezés hatására. A hímek gyakorta védik kitartóan, hangosan és agresszívan a területüket, ám a sok mesterséges fénynek kitett területen élő példányokra mindezt kevésbé volt jellemző, így ezek az egyedek általában a rangsor aljára szorultak. Ennek a feltételezés szerint a túl világos helyeken élő madarakat érő nagy mennyiségű stressz lehet az oka. Illetve, nem kizárt az sem, hogy a túlzottan fényes helyek egyszerűen csak olyan értéktelenek a madarak szemében, hogy kényszerűségből „költöznek ide” a kevésbé zajos és kevésbé vehemensen területvédő madarak.
A mesterséges fények összezavarják az éjjeli beporzókat
Sok szó esik a beporzó rovarok szerepéről, az éjszakai beporzók azonban kevésbé vannak szem előtt, s valószínűleg ezért tudunk kevesebbet az őket érintő problémákról – még ha különben a szerepük a beporzásban ezeknek a rovaroknak is éppoly fontos.
A Nature-ben 2017-ben megjelent egy tanulmány, amely szerint kétharmadával ritkábban látogatták a beporzók azokat a virágos növényeket egy mezőn, amelyek mesterséges fényforrás közelében voltak, mint azokat, amelyeket ilyen fényhatás nem érte. A beporzók hiánya pedig egyértelműen a növények csökkent termésmennyiségéhez vezetett, vagyis az éjjeli beporzók tevékenysége tulajdonképpen „pótolhatatlannak” bizonyult.
Borítókép: pixabay.com / mariaamanda0140
