A rámennek számtalan változata ismert világszerte, ami nem is csoda, hiszen egy rendkívül jól variálható, és igazán ízletes levesről van szó. A legtöbbünk ugyan azonnal Japánra asszociál e fogás nevének hallatán, de érdekesség, hogy eredetileg talán nem is onnan származik az ikonikus leves…
Egyes felvetések szerint először Kínában készítettek rament, vagy legalábbis ahhoz hasonló levest, és a fogás neve is a kínai lamian tésztáéból eredhet. Úgy vélik, a 17. és 20. század között kezdték megkedvelni Japánban a „kínai tésztát”, vagyis „sina szóbát”, amelyet aztán a rámen levesben is szívesen fogyasztottak. Az 1950-es években már a tősgyökeres japán rámen, a miso rámen is megszületett, méghozzá Szapporo városában.
A világ pár évtizeddel később imserkedett meg a rámen instant változatával, amelynek gyártásába 1971-ben kezdett bele a Nissin. Manapság már számtalan gyártó készít hasonló instant leveseket, melyek vonzerejét az adja, hogy pusztán forró víz hozzáadásával egy viszonylag finom eledelt kapunk pár perc alatt.
Aki Japánba látogat, nemcsak számos rámenezővel találkozhat – amelyek zöme, mintegy 80 százaléka mind a mai napig kis- vagy családi vállalkozás –, de Rámen Múzeummal is. Visszatérve viszont a rámenezőkre – ezekből nem kevesebb, mint 35 ezer található csak Japánban.
Az ilyen rámenezőkben senki sem szégyelli, ha szürcsölve eszi a tésztát és a levest – sőt, éppen ezt kell tenni. Egyfelől praktikus okokból, másfelől azért, mert egyfajta elismerés ez a szakács felé; az elégedettség jeleként tekinthetnek ugyanis erre a máshol talán „illetlennek” tartott étkezési módra.
A rámen bemutatása után pedig következzen egy egyszerű és gyors recept, aminek követésével bárki otthon is elkészítheti a rámen levesét!
Hozzávalók (2-3 fő részére):
- 30 dkg sertés karaj (vagy szűzpecsenye)
- 3 tojás
- Egy csokor zöldhagyma
- 1-2 szelet gyömbér (elhagyható, ha valaki nem szereti az ízét)
- 1 fej hagyma
- 2-3 gered fokhagyma
- Chili
- Rámen tészta (udon tészta is megfelelő)
- Szójaszósz
- Rizsbor vagy rizsecet
- Egy csokor bébispenót
- 2 db nagyobb sárgarépa
- 30 gramm szárított fafülgomba
- 3-4 zöldség leveskocka
Elkészítés:
- Áztassuk be a szárított fafülgombát legalább pár órával a főzés előtt.
- Marináljuk 2-12 órával a főzés előtt a sertés karajt. Ehhez először vágjuk vékonyabb szeletekre a húst, majd egy tálban vagy lezárható dobozban keverjük össze a szójaszószt 3-4 evőkanál rizsborral vagy ecettel úgy, hogy a szósz majd ellepje a karajt. Ha sűrű szójaszószt használunk, lehet akár vízzel is hígítani kb. fele-fele arányban. A húst tegyük a szószba, majd hagyjuk benne pár órára, vagy éjszakára.
- Az alaplé elkészítéséhez forraljuk fel a vizet, adjuk hozzá a hagymát és a fokhagyma gerezdeket, a gyömbérszeleteket, a chilit szeletelve vagy pehely formában ízlés szerint, s morzsoljuk bele a leveskockákat is. Negyed óráig kis lángon hagyjuk forrni, majd szedjük ki a gyömbért, chilit és a hagymákat is.
- A hússzeleteket grillserpenyőben, esetleg általános serpenyőben kevés zsíron vagy olajon süssük oldalanként 3-4 percig, majd helyezzük a lébe, és főzzük további 1,5 óráig, vagy amíg meg nem puhulnak. Közben a fafülgombát is a levesbe helyezhetjük.
- A répákat pucoljuk meg, és vágjuk apró hasábokra. Akkor helyezzük őket a levesbe, amikor a hús már megpuhult, s így főzzük tovább. Az idő közben elpárolgott vizet pótolhatjuk is.
- Közben a tojásokat forrásban lévő vízben ízlés szerint 3-3,5 perc alatt megfőzzük.
- Amikor már a répa is megpuhult, a megmosott bébi spenótokat is a leveshez adhatjuk. Érdemes vigyázni, hogy csak pár percig főzzük ezeket, mert különben nagyon összeesnek, megpuhulnak.
- A rámen tésztát a levesben vagy külön edényben, enyhén sózott vízben megfőzzük a tasakon szereplő utasításnak megfelelően.
- Tálalás előtt leszűrhetjük a levest, hogy a benne található finomságokat könnyebb legyen elrendezni, vagy szedhetjük azonnal a tálkába, tányérba is. A főtt tojást kettévágva érdemes tálaláskor a levesbe helyezni úgy, hogy ne süllyedjen el.
- Tálaláskor a felkarikázott zöldhagymából szórjunk egy keveset a levesre, de ekkor kerülhet még bele konzervből mungóbabcsíra, vagy akár szezámmag is.
(Fotók forrása: Diós Anita)
