A spárgához – mások szerint kagylóhúshoz – hasonló ízű gyökérzöldségnek meglehetősen könnyű olyan életfeltételeket biztosítani, amelyek mellett bőséges szüretre számíthatunk. Plusz pont esetében a szép, sárga virágzat, illetve az is, hogy igen magas a fehérjetartalma más zöldségekéhez képest.
Mi is az a feketegyökér, és mire használható?
A természetben járva is találkozhatunk feketegyökérrel, de mivel a család (Asteraceae), többi tagjának bizonyos képviselőivel – különösen a közeli rokon pozdorokkal – nem nehéz összetéveszteni, és mert nem is mindig olyan egyszerű rátalálni, ezért egyértelműen érdemesebb inkább otthon termeszteni. A kétéves növény fogyasztásának leginkább Spanyolországban és Portugáliában van hagyománya, noha Közép- és Dél-Európa nagy részén, illetve a Közel-Keleten is fellelhető a természetben is.
A feketegyökér ugyan nem tartozik a legismertebb zöldségek közé sem nálunk, sem a szomszédos országokban, de ez nem jelenti azt, hogy ne volna értékes, ízletes, emellett pedig alapvetően könnyedén termeszthető is egyaránt. Noha Európa déli részén és a tágabban vett mediterrán térségben is nagy múltra tekint vissza a növény termesztése és felhasználása, érdekes módon a világ más részein csak ritkán használják.
Alapvetően a feketegyökér a fehér húsok, halak mellé köretként, illetve az ilyen alapanyagokkal készült fogások ízesítéséhez a legalkalmasabb, a gyökér íze pedig leginkább talán a spárgáéra vagy kagylóéra, a leveleké a spenótéra emlékeztet. Levesekben, vegyes zöldséges köretek részeként, de például besamel mártással is igazán finom, a kísérletező kedvűek pedig bizonyára találnak még további módokat is a hasznosítására.
Mint sok más növény, a feketegyökér is szerepelt a középkori gyógyítók repertoárjában, méghozzá a kígyómarás és a pestis vélt ellenszereként. Ma már persze aligha jutna eszébe bárkinek is egy gyökérzöldséggel próbálkozni a kígyóméreg legyőzésével, de akadnak a növénynek olyan tulajdonságai, amelyek még most is figyelmet érdemelnek.
Noha nagyobb mennyiségben csak B-vitamin található a zöldségben, főként a levelekben azért természetesen akad némi C-vitamin is. Ásványi anyagokban ellenben kifejezetten gazdag: kálium, vas és kalcium is bőséggel fellelhető a gyökérben. Számos más zöldséggel ellentétben a feketegyökér kiváló fehérjeforrás, ami a vegánok, vegetáriánusok szemében teheti igen vonzóvá, de a rosttartalma sem elenyésző éppen.
Miért érdemes otthon termeszteni a feketegyökeret?
Elsősorban azért, mert könnyedén termeszthető az országban szinte bárhol. Ezen felül fontos megjegyezni azt is, hogy az esetek többségében nem nagyon találni friss feketegyökeret a boltokban, de még a piacokon sem. (Sőt, egyáltalán feketegyökeret sem, ha már itt tartunk…) Márpedig ennél a zöldségnél különösen fontos az, hogy friss legyen, mivel minél hosszabb ideig áll, annál inkább veszít az élvezeti értékéből – annál keményebb, törékenyebb, nehezebbel elkészíthető lesz. Ráadásul itt nem több hetes tárolási időre kell gondolni, hiszen már egy-két nappal a földből való kiszedését követően is jóval kevésbé lesz zamatos és kellemes textúrájú a karógyökér. Amennyiben viszont valaki saját kiskertjében termeszti a növényt, időzítheti úgy a szüretet, hogy még aznap fel is tudja használni a zöldséget, amely így tökéletes állapotban kerülhet az asztalra mindenki örömére…
A feketegyökér termesztése
| Vetési idő: | Tavasszal, amikor a talaj már legalább 10 fokra melegedett – általában április eleje felé / Ősszel augusztus közepétől szeptember elejéig-közepéig |
| Vízigénye: | Közvetlenül a vetést követően nagy, azután inkább közepesnek mondható |
| Fényigénye: | Napos, félárnyékos helyet kedveli (teljes árnyékban nem fejlődik) |
| Tápanyagigény: | Kedveli a tápanyagdús talajt, de kevésbé szerencsésnek mondható talajokban is meglepően jól eléldegél |
| Talaj-előkészítés: | Javasolt a talaj lazítása a vetést megelőzően |
Szerencsére jóval könnyebb feketegyökér vetőmagot találni a kertészeti áruházakban, mint azt gondolhatnánk. Sőt, gyakran még választani is lehet a különböző vetőmagmárkák kínálata közül!
A megvásárolt vetőmagok birtokában mindenek előtt várjuk meg, amíg tartósan felmelegszik a talaj tavasszal, majd másfél centiméter mély barázdába vessük el a magokat. A barázdák között 20 cm távolságot hagyjunk. Némi öntözésről gondoskodjunk, de óvakodjunk a túllocsolástól, s eközben végig legyünk türelemmel, hiszen időjárástól függően akár két-három hétre is szükség lehet ahhoz, hogy megjelenjenek a növénykék. Mihelyst azonban ez megtörténik, nekiláthatunk az egyelésnek: 15 centiméterenként egy növény az ideális a feketegyökér esetében, ennél sűrűbben ne hagyjuk nőni őket!
Innentől már nem sok dolgunk marad, mivel a további teendők sora nagyjából kimerül az időnkénti gazolásban, no és persze főleg nagy szárazság idején a növények öntözésében.
A feketegyökér számára a legtöbb talaj megfelelő, azonban csak napos vagy félárnyékos helyen tud szépen fejlődni – az árnyékot nem kedveli.
A tavasszal elültetett feketegyökér leghamarabb ősszel szüretelhető, de a jobb ízélmény érdekében akár megvárhatjuk a következő év tavaszát is. (Bizony, a feketegyökér karógyökere nem lesz kevésbé ízletes az idő előrehaladtával, hanem az ínyencek szerint kifejezetten jót tesz neki a téli fagy!) Ahol ellenben nagyon komoly talajmenti fagyok a jellemzőek, ott a biztonság kedvéért jobb döntés lehet a késő őszi szüret.
A növény sárga virágzata egyébként szintén a második évben jelenik csak meg, így ha magot gyűjtenénk be, érdemes ősszel meghagyni néhány növényt erre a célra. A pitypangéhoz hasonló kaszattermés magától is szétszóródhat a kertben, ha nem figyelünk, de ha időben begyűjtjük, akkor a kert más részeiben ismét ültethetünk feketegyökeret – immár a saját növényeink magját használva.
Sajnos cserépben nem nevelhető jól a feketegyökér, így például a balkonkertekbe sem ajánlott – kivéve, ha kifejezetten mély virágládát szán valaki a termesztésére.
A feketegyökér főzése
Nem kell megijedni, ha a feketegyökér hámozásakor ragacsos, fehér folyadék távozik… Sőt, ez jelzi, hogy igazán friss a zöldség! Ellenben egyeseknek kellemetlenséget okozhat a ragasztószerű állagú nedv, ami miatt nem árt a zöldség pucolásához egy pár eldobható gumikesztyű sem, ha valakit nagyon zavar mindez. (Ami engem illet, meg sem fordult a fejemben ilyesmi, mert annyira nem találtam kellemetlennek a növény nedvét, de azért inkább újságpapír felett ajánlom a pucolást és a darabolást a könnyebb takarítás végett.) A feketegyökér másik, kevésbé előnyös tulajdonsága az, hogy igen hamar barnulni kezd hámozás után a belső, fehér rész, amelyet így egyfelől gyorsan érdemes feldolgozni, másfelől viszont az almához hasonlóan kevés citromlével, citromleves vízzel tudunk hosszabb ideig szép fehéren tartani.
A feketegyökér általában 6-10 perces főzés után már ehető, de természetesen számtalan felhasználási módja van. Csavarhatjuk baconbe, és kisüthetjük úgy, ránthatjuk, párolhatjuk, tehetjük levesbe vagy egytálételekbe, és süthetjük a spárgához hasonló módon is. A portugáliai Evorában még édességet is készítettek a gyökérből, amely egykor a város egyik legismertebb nevezetessége volt.
Egy egyszerű feketegyökér recept a végére: bundázott feketegyökér
A magyarok szinte bármit ki tudnak rántani, de persze a bundázott ételek sem kevésbé kedveltek. A feketegyökér pedig ugyanolyan finom rántva és bundázva is, de itt azért utóbbinak írom le a – végtelenül egyszerű – receptjét, mert a zöldségek rántása a többség számára már jól ismert folyamat. Persze, ennél sokoldalúbb a zöldség, de ha éppen semmi ötleted nincs, miként dolgozhatnád fel, remélhetőleg bundázva ízleni fog majd.
Hozzávalók:
- 2-3 db nagyobb feketegyökér meghámozva, 5-6 centiméteres darabokra vágva
- Egy kis-közepes tojás
- 10 dkg liszt
- Fél teáskanál só, ízlés szerint bors
- 0,5-1 dl víz (amennyit a tészta felvesz)
- Olaj a sütéshez
Elkészítés:
- A tésztához csomómentesen elkeverjük a lisztet, tojást és vizet, hozzáadjuk a sót és a borsot (esetleg fokhagymaport). A végeredmény egy sűrű, ragacsos palacsintatésztára kell, hogy emlékeztessen leginkább.
- Melegítsünk olajat egy serpenyőben közepes láng felett.
- A megpucolt, feldarabolt feketegyökeret közvetlenül a sütés előtt alaposan mártsuk meg a tésztában, majd a forró olajban süssük minden oldalát aranybarnára.
