Ahogyan sokan mások, én magam is rendkívül kedvelem a madarakat. Elhallgatom a csivitelésüket, elnézem, ahogyan a fiókáikat etetik, netán éppen vadul küzdenek egy kis területért, ahol biztonságban érezhetik újdonsült családjukat. Ki ne szeretne segíteni ezeken a kedves, gyakran színpompás és szépen csicsergő állatkákon? A jószándék azonban nem is olyan ritkán halálos is lehet.
Kevés állat örvend olyan nagy népszerűségnek a kerttulajdonosok szemében, mint a madarak. Mégis, ahhoz, hogy ténylegesen segíteni tudjunk a tollas barátainkon ahelyett, hogy felelőtlen jótékonykodással csak egészségüket és életüket kockáztatnánk, mindenek előtt ismernünk kell őket. Lehetőleg minél alaposabban. Alább a teljesség igénye nélkül néhány olyan „jótett” olvasható, amit a madarak érdekében határozottan jobb elkerülni.
Sós nasival etetés
Hogy, hogyan nem, egyesek alighanem úgy vélik, hogy szerencsétlen tőkés récék és hattyúk képtelenek élelmet keresni maguknak, és feltétlenül nekik kell adományozni a száraz, rosszabb esetben penészes kenyeret, mielőtt a tehetetlen, a megelőző évszázezreket minden bizonnyal csak a sors puszta kegyelméből átvészelő jószágok kimúlnának. A valóság azonban az, hogy a vízi madarak, különösen a nyári időszakban, egyáltalán nincsenek rászorulva a kenyérre. Igaz, az esetek többségében olyan igazán drámai hatása sem lesz annak, ha kapnak néhány falat emberi fogyasztásra is alkalmas kenyeret, de nem árt tudni, hogy ha etetésükre szánjuk magunkat – amit a szakmai egyesületek egyébként határozottan elleneznek –, azt valójában csak a saját szórakozásunkra és az ő egészségük kárára tesszük.
A sós péksütemények, így a pogácsa vagy a perec viszont már rövid időn belül is halálos csemegét jelenthetnek a madaraknak. Vagyis, hiába érzi valaki meghatóan önzetlennek magát, miután az összecsócsált eledel maradékával megajándékozza a madarakat, az igazság az, hogy éppen mérgezi őket.
Talált fiókák „megmentése”
Hopp, egy kisrigó röppent a bejárat elé! A macska vigye el – vagyis, éppen, hogy ne! De akkor is, valamit kezdeni kell vele, mert hiszen fióka, így – vélhetnénk – biztosan fészekben a helye. Valójában az esetek többségében a már tollas fiókák köszönik szépen, jól vannak, és csak a szüleiket várják, akik még a fészek elhagyását követően is táplálják őket.
Ahol kutya vagy macska van, ott persze érdemes az állatokat olyan helyen tartani, ahol nem tudnak kárt tenni a fiókában, de egyebet nem nagyon lehet tenni.
Akadnak olyan esetek is, amikor a fióka segítségre szorul – az MME könnyen áttekinthető anyaga ebben segít eligazodni.
A beteg, sérült madarak kényszeritatása
Nagy a kísértés, hogy – különösen nyáron – a betegen, sérülten talált madarakat a „mentési folyamat” során megitassuk. Hiszen biztosan szomjaznak, éheznek is, mint azt gondolhatnánk. Még ha ténylegesen szomjasak is azonban, kerülni kell a fecskendővel, pipettával történő kényszeritatásukat. Hogy miért? Nos, egészen egyszerűen a vakszerencse dönti el, hogy ilyen esetekben a madarak megfulladnak-e, vagy sem.
Elhúzódó tavaszi madáretetés
Télen nem ártunk a kihelyezett napraforgómaggal, sőt, a helyes etetéssel talán segíthetjük is a madarak túlélését valamelyest. Tavasszal viszont jobb időben megálljt parancsolni a túláradó gondoskodásnak, mivel a fiókanevelési időszakban a madarak többsége már – ideálisan – rovarokkal eteti a kicsinyeit. A napraforgómag a fiókák számára halálos lehet, amit a madárszülők aligha sejtenek, ezért szorgosan hordják a kitátott csőröcskékbe a könnyen talált, tápanyagokban is szegény eledelt az ízletes, kövér hernyók és társaik helyett.
Elhanyagolt madáritató
A madáritatók kihelyezése a legjobb dolgok közé tartozik, amit csak tehetünk a madarakkal, de időnként ezeket is takarítani kell. Mivel okkal számíthatunk rá, hogy a környék madarai nagy számban keresik fel a vizet, a madáritató fertőzések melegágya is lehet. Ez persze csak akkor igaz, ha elhanyagoljuk, és nem takarítjuk rendszeresen.
(A borítókép forrása: pixabay.com / Photorama)
