Az állatbarátok gyakran természetesnek veszik, hogy négylábú barátaiknak is hasonló érzelmeik vannak, mint nekünk, embereknek. Mások persze szkeptikusabbak, és a gazdi szentimentalizmusának tudják be, hogy az érzelmekre utaló jeleket vél felfedezni kedvencén. De ezúttal olyan kutatás eredményeit publikálták a Current Biology nevű szaklapban augusztus végén a ScienceDaily cikke szerint, amelyek hallatán talán a kételkedők szíve is ellágyul.
A szem a lélek tükre, amint azt immár lépten-nyomon hangoztatjuk a mindennapok során is, és ha ez igaz, érdekes dolgot sikerült kideríteni a kutyákról. Japán kutatók – egészen pontosan az Azabu Egyetem munkatársai – ugyanis arra jöttek rá, hogy a kutyák gyakran könnyeztek, amikor pozitív élményeket éltek át. Úgy vélik, az oxitocin-termeléssel lehet összefüggésben az ebek ezen jellegzetessége – ami azért is érdekes, mert némi leegyszerűsítés nyomán ezt a hormont sokan a „szeretethormonként” emlegetik.
Érdekes adalék a történethez, hogy először a kutatás vezetője két saját uszkárján figyelte meg az „örömkönnyezést” még fél évtizede, amikor is a kölykeit nevelő pudlijainak könnyeket látott megjelenni a szemében a szoptatás során. Aki érzékenyült már el hasonló módon valami igazán kedves vagy szép dolog átélésekor, annak bizonyára nem kell magyarázni, hogy miért is jelennek meg ilyenkor azok a bizonyos könnycseppek…
A figyelmes kutató a kutyák könnyei láttán azonnal feltételezésekbe is bocsátkozott, és mivel foglalkoztatta a jelenség magyarázata, hamar megfogalmazta magában, hogy talán az egész az oxitocin műve lehet.
Az már korábban is ismert volt, hogy az anya-utód kapcsolatban – például az anyai szeretet megnyilvánulásainak hátterében – az oxitocin jelentős szerepet játszik, és az sem nevezhető újdonságnak, hogy amikor a kutya és a gazdája találkoznak, játszanak, vagy más módon lépnek interakcióba egymással, akkor mindkettejük szervezetében oxitocin szabadul fel. (Persze, most ne arra gondoljunk, amikor a láncon, a hátsó kertben tengetett kutya elé vetnek valami élelemfélét, hanem amikor az ennél „egészségesebb” ember-kutya kapcsolat keretében zajlik valamilyen közös tevékenység.)
És pedig, mi sem jelenthet nagyobb örömforrást a legtöbb kutya számára, mint amikor ismét köszönti őket gazdájuk rövid távollét után…! Éppen ezt az alkalmat csípték el a kutatók a kísérletbe bevont ebek vizsgálatára.
Első lépésként egy standard teszt segítségével felmérték, hogy milyen mértékben könnyeztek a kutyák azt megelőzően, illetve azt követően, hogy újra láthatták a gazdájukat. Ennek eredményeként láthatták, hogy ténylegesen és jelentősen nőtt az ebek könnytermelése, miután az általuk ismert embert megpillantották. Fontos megfigyelés az is, hogy amikor ismeretlen ember érkezett a közelükbe, akkor viszont nem termelődött több könnyük.
Következő lépésként oxitocint juttattak a kutyák szemébe, aminek hatására hasonlóan növekedett meg a könnytermelődés. Vagyis, valószínűsíthető az oxitocin szerepe a gazdival való találkozáskor a könnyek megjelenése mögött.
Végezetül az embereket arra kérték, hogy nézzenek olyan képeket, amelyeken könnyes szemű, illetve amelyeken nem könnyes szemű kutyák láthatóak. Egyértelműen pozitívabb reakciókat váltottak ki a könnyes szemű kutyusok, vagyis az emberek és kutyáik közötti kötelék szorosabbá tételében is szerepe lehet a kutyakönnyek megjelenésének.
Még azért akadnak a témában megválaszolandó kérdések. Nem tudni például, hogy bánatukban is termelnek-e könnyet a kutyák, illetve, hogy csak gazdáik visszatérését könnyezik-e meg örömükben, vagy rég látott fajtársaik megjelenését is hasonlóan nedves szemekkel fogadják. Elképzelhető ugyanis, hogy az idők során az emberek többet törődtek azokkal a kutyáikkal, amelyek könnyes szemmel fogadták őket, így aztán kifejezetten egy, a háziasítás hatására kialakult tulajdonság lehet mindez. De nem kizárt az sem, hogy az egyébként is szociális felmenőkkel rendelkező kutyák saját világában ilyen, az emberekéhez hasonló jelzésekkel tudatják akaratlanul is érzéseiket egymással az egyedek.
A borítókép congerdesign képe a Pixabay -en.
