A kérdés adott: vajon miért félünk a kertünkben nőtt tökről származó magokat használni a következő évi vetéshez…? Az óvatosság természetesen nem alaptalan, mert a kellő elővigyázatosság hiánya keserű, mérgező termést is eredményezhet. Jó hír azonban, hogy a megfelelő óvintézkedésekkel elkerülhetőek a kellemetlen meglepetések – a mérgezés pedig szinte egészen valószínűtlen, ha odafigyelünk arra, mit termesztünk, mit eszünk.
Figyelem! A cikk ismeretterjesztő céllal született, így aki nem jártas a témában, érdemes hozzáértő szakembertől informálódnia, mielőtt kertjében tököt vetne, vagy a valahol magától kibújt tök termését fogyasztaná!
Nem árt tudni, hogy az eredetileg a tökfélék esetében nagyon is jellemző cucurbitacin nevű, a növény által termelt vegyület komoly mérgezést okozhat, amely hányingerrel, hányással, hasmenéssel, és nem ritkán akár véres széklettel hívja fel magára a figyelmet. Sőt, egy tanulmány szerint két francia nő haja és testszőrzete is kihullott a mérgező anyagot tartalmazó sütőtökök fogyasztása után. Praktikus okokból az elején fontosnak tartom leszögezni, hogy a cucurbitacin egyúttal jellegzetes keserű ízt kölcsönöz az érintett tököknek, uborkáknak, így hamar kiderülhet, ha nagyobb mennyiségű mérgező vegyülettel állunk szemben.
A sokak által kedvelt kabakosok egyébként elsősorban az állati „ellenségeik” ellen vetik be a cucurbitacint, hiszen nemcsak az emlősök számára bizonyulnak ehetetlennek a vegyületet tartalmazó termések, de a rovarok is elkerülik a keserű falatokat. Nem meglepő tehát, hogy ahol sok a növényt csócsáló kártevő, vagy ahol más negatív környezeti tényezők miatt a növény – úgyszólván – sanyargatva érzi magát, ott az egyébként nemesített fajták is képesek tetemes mennyiségű cucurbitacint termelni.
Tökfélék a kiskertben – mennyire indokolt a félelem?
A félelem meglátásom szerint egyáltalán nem indokolt, az óvatosság azonban annál inkább. Nem kell azt sem gondolnunk, hogy a boltokban vásárolt tökök mindenképpen biztonságosabbak lennének. Egy, az Egyesült Államokból származó statisztika szerint a cucurbitacin okozta dokumentált mérgezéses esetek nagyobb része volt boltban vásárolt kabakosokhoz köthető (56%), mint amennyi eset a háztáji termések elfogyasztásából következett (26%). [Forrás: https://www.medicinenet.com/why_is_squash_bad_for_you/article.htm) Igaz persze, hogy valószínűleg jóval többen vásároltak tököt, mint ahányan megtermesztették maguknak, de a számok még így is érdekesek…
Van ugyanakkor néhány olyan jellegzetes kockázati tényező, amely kifejezetten a kiskertek, háztáji „gazdaságok” növényeit érinti. Ezek talán legfontosabbika, hogy sokan kedvelik a valóban lenyűgöző formagazdagságot és színpompát felvonultató dísztököket, amelyek azokban könnyedén, spontán módon kereszteződhetnek az étkezési célból termesztett egyéb tökökkel, beleértve például a cukkinit, bizonyos téli tököket, a patisszont és a hagyományos főzőtököt is. A keresztbeporzás egyébként leginkább az azonos fajba tartozó tököket érinti, legjellemzőbben a Cucurbita pepo faj különböző változatait. (A soroltak mindannyian az érintett faj képviselői.)
A keresztbeporzás megelőzése
Elsősorban a keresztbeporzás kockázata miatt tartózkodik több kiskerttulajdonos is attól, hogy a következő évre a saját növényéről tegyen félre magot. Ugyanakkor minimálisra csökkenthető a nem kívánt „hibrid” magok létrejötte akkor, ha az étkezésre szánt tök közelébe nem ültetünk mérgező dísztököket, hiszen így a beporzók kisebb eséllyel közvetítik azok pollenjét az ehető termésű növény nőivarú virágára.
Sőt, elvben – és a legtöbb beszámoló szerint – a külön fajba tartozó ehető tökök (pl. C. maxima vagy C. moschata) esetében még az sem jelentett problémát, ha például egy C. pepo fajba tartozó dísztök volt a közelben. Ennek ellenére a lehető legjobb a kellő távolság megtartása.
Az igazán gondos kertészek pedig akár maguk is elvégezhetik a beporzás folyamatát, amivel szinte teljesen biztosra vehető, hogy sem mérgező, sem ehető fajta pollenje nem kerül a virágra azon kívül, amelyet előzőleg kiválasztottak… A tökfélék kézi beporzásáról szerencsére több videó is elérhető az interneten is.
Rejtélyesen felbukkant tökfélék a kertben – van-e ok a pánikra?
Pánikra semmiképp nincsen ok akkor, ha például a komposztban, netán a kert kevésbé művelt területein egyszer csak megpillantjuk egy töknövényke leveleit. Aki kapható a kísérletezésekre és meglepetésekre, tulajdonképpen hagyhatja is nőni a növényt, de azt már nem minden esetben javasolnám, hogy fogyassza is a termést.
Ha jól felismerhető, milyen tökről van szó (és az elvben ehető), akkor is mindenképpen óvatosan kell kezelni a termés fogyasztását. (Emellett újfent a tököket kevésbé ismerő személyeknek azt tanácsolnám, kérjék ki szakember véleményét a növény azonosításának ügyében.) Olyan esetben pedig, ha furcsa alakú, szokatlan színű, textúrájú a termés, én magam nem is kísérleteznék az elfogyasztásával, és másokat is óva intenék ettől.
Ha valaki saját felelősségére ismeretlen eredetű töknövény termését szeretné kóstolni, előbb mindenképpen vágjon tiszta késsel egy kisebb szeletet abból, és bármiféle fűszerezés és cukrozás NÉLKÜL helyezze azt a nyelvére, majd tartsa ott egy-két percig. Ha ezalatt semmilyen kesernyés ízt nem tapasztal, elvben a növény nem tartalmaz nagyobb mennyiségű cucurbitacint, hiszen a vegyület – mint arról már szó esett – kellemetlen, keserű ízű. Már, ha tökéletesen megbízunk saját ízérzékelésünkben, de ennek eldöntése is egyéni felelősség kérdése..
Minden ismeretlen eredetű tök, de különösen az olyan fajok esetében, ahol találunk magas cucurbitacin tartalmú fajtákat is (például a már említett dísztököket, melyek javarészt a Cucurbita pepo faj képviselői), minden esetben nagyon elővigyázatosan kell kezelni a termések fogyasztását, és a legcsekélyebb kétely esetén is inkább azt javasolnám, hogy a tök az étkezőasztal helyett a komposztban, esetleg díszként lelje meg rendeltetését.
Összességében tehát laikusok számára nem ajánlanám, hogy ismeretlen eredetű tök termését kóstolgassák, és esetleg megfelelő fajismeret és elővigyázatosság mellett látom ennek lehetőségét.
Ami a kiskerti termesztés MELLETT szól
Amint az látható, nem kell rettegnünk a cucurbitacintól akkor sem, ha otthon termesztünk tökféléket. Sőt, meglátásom szerint bizonyos tekintetben még biztosabbak is lehetünk abban, hogy a méreganyagtól mentes[1] termést dolgozhatunk fel, mint amikor például a piacon vásárolunk.
Ennek oka, hogy minél ideálisabbak a tök életfeltételei, annál kevesebb méreganyagot termel. (Természetesen az eleve magas cucurbitacin tartalmú tökfajtákra ez nem áll.) Megfelelő, rendszeres öntözés, kellő tápanyag biztosítása és a kártevők kiiktatása mellett nagyon kis eséllyel halmozódhat csak fel nagyobb mennyiségben a mérgező vegyület a nem mérgező tökök termésében.
Néhány gondolat a végére
A fentieket végiggondolva talán kijelenthető: a legfontosabb szabály, hogy ne kísérletezzünk a keserű ízű kerti kabakosok elfogyasztásával. Hiába tartják úgy egyesek, hogy savanyúságként vagy sütve, főzve még ehető lehet a keserű tök vagy uborka, valójában felesleges kockázatnak tesszük ki magunkat, ha nem tudjuk „elengedni” ezeket a rossz ízű terméseket.
Kiemelném, a cucurbitacin nem érzékeny a hőre, így a sütés, főzés hatására sem válik ártalmatlanná a tőle hemzsegő termés, vagyis épp úgy mérgezés áldozataivá válhatunk a főtt töktől, mint a nyerstől. Azok számára pedig, akik biztos forrásból származó vetőmagból nevelt, szép növényükről egyszer csak keserű termést szüreteltek, jó hír lehet, hogy a kedvezőtlen tényezők kiküszöbölése után akár az is előfordulhat, hogy a későbbi termések már nem tartalmaznak majd számottevő mennyiségű mérgező vegyületet. Főleg akkor fordulhat elő hasonló eset, ha például aszályos időszak vagy elszaporodott kártevők miatt adja a fejét a tök a korkorábbinál „durvább” védekezésre.
A borítókép forrása: pixabay.com / Ylanite
[1] Valójában a tökök nagy része minimálisan tartalmaz a szóban forgó vegyületből, de ez a mennyiség olyan csekély, hogy egészségünkre nem jelent kockázatot.
