Menü Bezárás

Emubrassói roppanósra pirult burgonyával

Emuhús brassóiként elkészítve

Miután olyan sok pozitív dolgot hallani az emuhúsról és annak beltartalmi értékeiről, szerettem volna kipróbálni, hogy milyen is az íze, és mi készíthető belőle. Kezdetnek egyfajta „brassói” mellett döntöttem, és nem is csalódtam.

Ami a különleges húsokat illeti, többször is előfordult már, hogy valójában az ízük kevésbé volt karakteres, vagy a megszokottól markánsan eltérő, ahhoz képest legalábbis, amennyire biztattak a kóstolásra. Ezzel szemben az emuhús valóban igen jellegzetes ízűnek bizonyult, ráadásul nem kissé a marhára emlékeztetett, miközben a maga jellegzetes „madaras” ízét sem lehetett elvitatni tőle. 

Az Ausztráliában honos emu húsa egyébként egészségesebb választást jelenthet, mint például a sertéshús, vagy akár a marha, hiszen sovány, zsírban és koleszterinben szegény, vitaminokban és ásványi anyagokban viszont annál gazdagabb eledelről van szó. Mindenek előtt a vastartalma kiemelkedő, hiszen e tekintetben még a strucchúst is megelőzi – ami pedig nem kis szó –, és átlagosan kétszer annyi vasat találunk benne, mint a marhahúsban. Nem is beszélve arról, hogy az emuhús előállítása jellemzően kisebb megterhelést jelent a környezetre, mint a sertésé vagy marháé, így alapvetően fenntarthatóbb is lehet ennek a különös, röpképtelen madárnak a húsa, mint az elterjedtebb, nagytestű emlősöké.

Ami az „emubrassóit” illeti, emucomb-kockákból készült, és alapvetően elégedett voltam vele, bár legközelebb a pirospaprikát meglehet (bár koránt sem biztos), hogy inkább kihagynám. Ellenben a zsenge zöldborsó és a többi fűszer (az én ízlésem szerint) kifejezetten jól állt ennek a húsnak. 

Hozzávalók:

A szószos húshoz

  • 500 gramm emu combkocka (személy szerint a Bellemu oldaláról rendeltem, mivel ritkán találkozom a boltokban emuhússal – ez persze nem reklám, de gondoltam, talán segítség lehet, hogy hol szerezhető be)
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • Egy fej felaprított vöröshagyma
  • Egy teáskanál őrölt pirospaprika
  • Fél teáskanál majoranna 
  • Egy kis csokor friss petrezselyemzöld
  • Só, bors ízlés szerint
  • Egy vékonyabb szelet zsírszalonna 
  • 300 gramm zsenge zöldborsó (friss vagy fagyasztott)

A burgonyához

  • Egy kilogramm burgonya megpucolva, nagyobb kockákra vágva
  • Olaj vagy zsír a sütéshez

Elkészítés: 

A hús

Először is kockázzuk fel a zsírszalonnát, majd egy serpenyőben pirítsuk addig, amíg ki nem sül a zsírja. A megmaradt szalonnadarabkákat tegyük félre (még akár egy túrós csuszához is nagyon jól jöhetnek később).

A zsírban pirítsuk meg először az emu combkockákat, majd amikor a színük vörösből mély barnásba vált át, adjuk hozzá a hagymát, és pirítsuk tovább.

Ezután mehetnek a húshoz a fűszerek, ide értve a zúzott fokhagymát, a sót, borsot, pirospaprikát és majorannát is. Érdemes nem fukarkodni a borssal, de fokhagymából is ízlés szerint kerülhet bele akár kicsit több, vagy kevesebb is. 

Öntsük fel alaplével vagy vízzel a húst, majd alacsony lángon, fedő alatt hagyjuk főni, amíg megpuhul a hús. Idő közben lehet, hogy pótolni kell a folyadékot, de amikor már kezd puhulni a hús, ezzel semmiképpen se essünk túlzásba.

Amikor a hús már puha, adjuk hozzá a zöldborsót, és főzzük tovább addig, amíg ez is megpuhul.

A burgonya

A meghámozott és megpucolt krumplit vágjuk nagyobb kockákra, és enyhén sós vízben főzzük meg „félig”. Fontos, hogy ne legyenek teljesen főttek és puhák a krumplikockák, mert úgy sütésnél szétmorzsolódhatnak, és az állaguk sem lesz az igazi.

A félig megfőtt burgonyakockákról öntsük le a vizet, majd hagyjuk őket nagyjából szobahőmérsékletűre hűlni.

Ekkor felforrósított olajban vagy zsírban süssük őket aranybarnás színűre és ropogósra. Nem kell sok zsiradékot használni, viszont fontos, hogy kevergetés helyett érdemesebb lehet inkább a serpenyő mozgatásával átpirítani a kockák minden oldalát, hogy így ne „essenek szét”. Ha bő olajban sütjük a krumplit, akkor persze bátrabban forgathatjuk a krumplikockákat.

A krumplit sóval ízesíthetjük. 

Végezetül 

Amikor elkészült a hús és a burgonya is, nincs más dolgunk, mint tálalni a fogást. Minden tányérba egy-egy adag szószos hús, illetve pirított burgonya kerüljön, a végén pedig a húsra petrezselyemzöldet, illetve akár egy kis adag frissen őrölt borsot is helyezhetünk.